Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Második felvonás: „Ami az övé, arra mondjuk azt, hogy nem az övé.”
„Az első felvonásban megnéztük, miképpen faragtak botrányt egy ártatlan ügyből az ellenzéki média Káinja azt állítva, sugalmazva, sejtetve, hogy egy budai lakás valójában nem is egy alapítványé, hanem Veress Lászlóé, aki Kövér László kabinetfőnöke, aztán második körben már azt, hogy Kövér László a »panama« igazi főszereplője.
Tették mindezt egy magánalapítvány kapcsán, amely egy fillér közpénzt sem használt és használ fel, ellenben törvényesen működik. Mivel magánalapítványról van szó, mely még csak nem is közhasznú státusú, ezeknek a Káinoknak pedig valójában semmi közük nincs ahhoz, hogy nevezett alapítvány mire költi a pénzét.
Ad absurdum, ha éppen Veress Lászlónak vettek volna egy lakást, még ahhoz sem lenne semmi közük. De nem ez történt, hanem az alapítványi tulajdonban lévő lakásban szállásoltak el egy határon túli házaspárt, amelynek férfitagja súlyos, krónikus beteg volt, és Magyarországon gyógykezelték. Ez volt az »ügy«, amit egy Horváth Csaba László nevű Káin robbantott ki, majd rácsatlakozott az egész falka, a 444-től a HVG-n át az RTL-ig és a Nyugati Fényig.
»Ami nem az övé, az az övé« – ez volt az első felvonás alapvetése. Eredmény: a Káin-médiában meghurcolt család, amelynek még a halottját is médiatámadások pergőtüzében kell eltemetnie. Gondolná az ember, ennél mélyebbre nem lehet süllyedni. De igen, lehet. Következik a második felvonás: »ami az övé, az valójában nem az övé«.”
Fotó: MTI/Kovács Tamás