A volt jegybankelnök kritikája csupán politikai jellegű szöveg

„Mit szól Surányi György minapi éles kritikájához? A volt jegybankelnök arról beszélt, hogy szemfényvesztés és agymosás folyik, miközben hibák vannak a monetáris és a fiskális politikában is.

A bírálat hevessége nem lep meg, a szakmai megalapozatlansága annál inkább. Surányi György nem szokott erről a kormányról jót mondani, a választások közeledtével most aktivizálta magát, sokat nyilatkozik. Az elmúlt száz év legnagyobb világjárványa okozta gazdasági visszaesésből igyekszik minden gazdaság feltápászkodni, a magyar is ezt teszi. Ha a gazdasági mutatóinkat hasonlítjuk össze más országokéval, nem is tesszük rosszul. A növekedésünk idén már hat százalék fölött lesz, a foglalkoztatásban jobban állunk, mint a járvány előtt, elkerültük a tömeges magán-, családi és vállalati csődöt, és van esély arra is, hogy újra csökkenő pályára állítsuk az államadósságot, vagyis a fiskális politika gyorsabban tud visszatérni a 2019 előtti konzervatív pályához. Surányi György egy elkésett katasztrófaturista, aki hallotta, hogy valahol baleset történt, de mire odaért, már se roncsok, se sérültek.

Ha jól értem, úgy véli, hogy a volt jegybankelnök kritikája csupán politikai jellegű szöveg.

Másnak nem tudom ítélni. Megszorításokat vizionál, kifogásolja az adócsökkentéseket, a 13. havi nyugdíjat, a rendvédelmi dolgozók béremelését. Olyan, mintha Márki-Zay Péter helyére jelentkezett volna be.

Surányi György kifogásolta azt is, hogy az úgynevezett egyensúlyi mutatók, feltételek rosszabbul állnak, mint 2019-ben.

Nem tudok a világon olyan országot, ahol jobban állnának. A 2020–2021-es gazdasági visszaesés kétszer akkora erejű volt, mint a megelőző világválság 2008–2009-ben. Minden európai uniós ország megszenvedte és még szenvedi most is ennek hatását. A kínálat nem tudott lépést tartani a 2021-ben újraéledő kereslettel, az árak kitörtek, főként az energiaszektorban, ez pedig inflációban csapódik ki. A szállítási láncok akadoznak, sorozatosak az alkatrész­hiány és az alapanyagkésés miatti leállások. Ezek a partnereinket, a németeket, az olaszokat, de az ázsiai országokat és persze minket is érintenek. A szerencsénk az, hogy a járvány előtti évtizedet adósságcsökkentésre és a növekedési tényezők megerősítésére használtuk fel, így ebben a helyzetben költségvetési átrendezéssel tudtunk keresletet generálni, bér- és beruházási támogatásokat adni. 2008-ban a Nemzetközi Valutaalap finanszírozott és segített, most nem kellett pénzügyi mentőöv, a magyar államháztartás képes volt háromezermilliárd forintot előteremteni. Persze, hogy megugrott a hiány és az államadósság, ahogy ez Európában is történt. Az unió átlagos adósságállománya a GDP száz százaléka fölött van. A miénk 65 százalékról ugrott nyolcvan százalékra, és most azon dolgozunk, hogy újra csökkenő pályára kerüljön.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád