A remek Magyar Passióval régi és fontos adósságát rótta le a magyar filmművészet

A téma, hivatás rendek, társadalmi osztályok erőszakos felszámolása, elbírna több filmet is. A protestánsok is megszenvedték a maguk veszteségeit. Évtizedek alatt "sikerült" egy vallástól elfordult, erkölcsében általánosan alacsonyabb szinten álló társadalmat felépíteni, nemcsak a kézzelfogható nemzeti vagyont herdálták el. Fura, jobban élünk, de szegényebbek lettünk.

"a kommunista utódpártok és az azokat kiszolgáló értelmiségi körök nemhogy a számonkérést megúszták, de habzó szájjal nyilasozhatták a magyarokat évtizedeken keresztül." Miközben most már a náci Jobbik seggét nyalják.

Egy sztori, amit teljesen biztos, hogy nem lesz benne a filmben, csak jellemzi a kor általános viszonyait: "A háborút követő politikai változások legrosszabb fejleményei a Nagykunságnak ebben a részében bontakoztak ki. Már 1945 végén, '46 elején olyan események történtek itt meg, amelyekről az ország többi részén még semmit sem tudtak. Igen fejlett mezőgazdasági adottságai miatt itt kezdik el az úgynevezett „szovjet kolhozrendszer” tűzzel-vassal, terrorisztikus módszerekkel történő bevezetését. A kialakuló kommunista vezetésnek érthetően szinte rögtön az első számú céltáblájává válik Sípos István, annál is inkább, mert ezekben az időkben bátorít, vígasztal, pásztorolja a rábízottakat, lelket önt a megalázottakba, teljes sorsközösséget vállalva velük. Már 1945-46-47-ben nyolcszor kerül börtönbe, kilencszer pedig különféle internálótáborokba, közben eltemeti hatodik-hetedik kicsi ikergyermekét s majdnem elveszti feleségét is. Az elvesztett ikrek után aztán egy kislánnyal ajándékozza meg Isten őket, így öt fiú és egy leány nevelkedik fel a családban, és mind az öt fiú lelkipásztor lesz. Ezeknek az időknek az egész város életét megrázó egyik eseménye volt, hogy egy alkalommal istentisztelet közben a gyülekezet szeme láttára elhurcolják a szószékről, hogy megfélemlítsék a gyülekezetet, a lakosságot. Jó egy óra múlva azonban mintegy másfél ezer ember ünneplőbe öltözve a börtön elé vonul, és addig énekelik a genfi zsoltárokat, míg ki nem adják a papjukat. Ha szenved is, nem törik meg, vallja, hogy minden Isten kezéből jön, és Isten kezében van. A fordulat évében (1948) újra meghívják családostól Princetonba mondván, hogy eleget szenvedett hazájáért, és professzori állást kínálnak neki. Ám most is visszautasítja azzal, hogy egy lelkipásztornak elsősorban saját nemzetéhez szól a küldetése. Majd hat diplomával kapát, kaszát vesz a kezébe, s gyermekeivel együtt megkeresi a fejadagot, a mindennapi kenyeret, miközben változatlanul végzi lelkipásztori munkáját is. Ezután gyermekei üldözésével próbálják megtörni, sikertelenül. Az 1956-os forradalom idején a Városháza lépcsőjéről elmondott beszédének köszönhető, hogy nem volt megtorlás, nem folyt vér a városban. Aztán még egyszer, egyben utoljára visszautasítja a Princetoni Egyetem meghívását. Az ezt követő megtorlási időszakban a pufajkások hajszál híján halálra verik, majd több mint egy évig gyógyítják egy budapesti klinikán, amíg újra talpra áll. Családja szinte minden tagja más helyen vészeli át ezeket a hónapokat. Aztán 1958-ban „jutalmul” Kisújszállásról Biharkeresztesre helyezik. Innen négy év után Gyomára kerül, és szolgálata hátralévő éveit itt tölti nyugdíjáig, munkája nyomán itt is megerősödik a gyülekezet. Amikor a rendszerváltás után felkeresték, hogy rehabilitálják, nem fogadta el. Azt mondta, hogy amikor Istentől kapott küldetését elfogadta, abban a szenvedés is benne volt, és nem a dicsőségért tette, amit tett, hanem Krisztusért és nemzetéért. Ősei a történelmi viharok, megpróbáltatások idején éppen úgy vállalták a jót, rosszat, a küzdelmeket, ahogyan ő is." http://www.tani-tani.info/egy_tehetseges_ember

A kommunista - liberosok nem birják elviselni, ha leleplezik tetteiket.