Tiszta kezek koalíciója

„A recept mindannyiszor ugyanaz: állítanak valami hangzatos, avatatlanok és rajongók számára befogadható baromságot, nyakon öntik az éppen divatos híres emberekkel, művészekkel, véleményformálókkal és egyebekkel, majd stikában elvégzik a lényegi melót. Aztán, hogy ez a befogadható baromság éppen a nácizmussal szembeni védekezés szükségszerűsége – amely a ’90-es évek eleji Magyarországon nagyjából annyira hasznos volt, mint 5G-t keresni – vagy a vélt diktatúrával szembeni küzdelem, gyakorlatilag mindegy is. A cél, hogy a jóemberkedés imázsa alatt az aktuális tervet véghezvigyék. Valami furcsa módon ez egyébként mindig az, hogy szélsőbaloldaliakat hatalomba segíthessenek. Micsoda meglepetések!

Amennyiben erre a célra Dobrev Klárát találják ki az elvtársak, azzal legalább teljesen nyilvánvalóvá teszik a projekt céljait. Márki-Zay Péter viszont az az ember – egészen nyugodtan nevezhetjük a baloldal hasznos idiótájának, nem mi találtuk ki ezt a terminust –, akivel ez a hálózat elhitetni próbálhatja, hogy ők valamiképpen mégis mások, nem bolsik és azok szellemi rokonsága. Hát nézzék meg, hölgyeim és uraim, itt áll előttünk a konzervatív, a keresztény, mintha egy képeskönyvből lépett volna ki! 7 gyereke van, a felesége dúla, büszke hitére és egyházán belüli tevékenységére – legalábbis úgy tűnik –, mintha erőteljesen támadná a baloldali elitet, és így tovább, és így tovább. Bizony vannak, akiknek ennyi elég lehet. Akik egyszerűen nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy belássák: Márki-Zay Péter – tekintet nélkül az előválasztás végeredményére, hiszen eddigi eredményeivel így is, úgy is komoly tényező lesz az ellenzéken belül – a Gyurcsányékkal való lepaktálása után vajon milyen alapon is tekinthető jobboldalinak?

Egy olyan ember, aki büszkén és többször elfogadja egy szélsőbaloldali párt támogatását – igen, a Demokratikus Koalícióét, bár mostanra felért hozzájuk lihegő szolgaként a Jobbik is –, az milyen jobboldali elveket követhet? Egy ember, aki ahol csak teheti, megvallja egyetértését Dobrev Klárával és Gyurcsány Ferenccel, milyen jobboldali minimumot testesít meg? És végül, ha feltesszük, de el nem fogadjuk, hogy ő egy ilyen eddig még nem látott, egészen sajátos konzervatív, akkor ezen elveiből pontosan mit is valósíthatna meg egy DK által dominált koalícióban, egészen pontosan nulla, azaz 0 saját emberrel a törvényhozásban? Nem véletlenül használtam a hasznos idióta kifejezést. Jó, ha tudjuk, hogy ezt a terminust nem akkor alkalmazzuk, ha valaki nekünk hajt hasznot, hanem akkor, ha a baloldalnak. Lehet ez tipikusan európai értelemben vett jobboldali, európai értelemben vett keresztény, teljesen mindegy, látunk erre a hazai politikai térben számos példát. Ők azok, akik a leereszkedő vállveregetésért cserébe bármikor hálásan hajbókolnak a baloldalnak. Nekik megfelelő, ha megtűrt csicskaként – alkalmazkodva még egy másik, sokkal szomorúbb világ szabályaihoz – mindent ahhoz mérhetnek, hogy erről vagy arról a baloldal miként vélekedik.

Őszintén nem értem, hogy ebben a szerepben számukra mi a nyerő pozíció, de lelkük rajta. Jóval kevesebben vannak már, mint akár csak 20 éve, de azért újra és újra felbukkannak köztük új arcok, és mostanság a legtovább Márki-Zay vitte. És a támogatói – akik valami habókos hitbe ringatják magukat, ami az integritását illeti – nem értik, hogy maximum egy bábja a baloldalnak. Egy olyan báb, amelyik arra jó – és ez kivételesen egy jó meglátása volt nemrég Karácsony Gergelynek –, hogy minekutána a magyar társadalom többsége számára, hála az égnek, nem vonzó a baloldali modell, trójai falóként a hatalomba vezethesse a 2010 előtti elitet.”

Fotó: Facebook-videó