az akkori miniszterelnök minimum tudtával és beleegyezésével, aki bocsánatkérés gyanánt többek között az arcába röhögött az egyik félig megvakított áldozatnak – vagy azzal, hogy Kálomista Gábor egy politikai thrillert forgatott az események alapján, akkor, amikor, annyiból, amennyiből, és a film művészfilm besorolást kapott. Lehet súlyozni.
Volt itt persze előbb nyilatkozatháború, meg mindenféle kísérletek: egyes balos önkormányzatokhoz tartozó, így nyitott meg úgy nyitott terek bezárultak a film előtt, elhallgatási kísérlet, pipa; meg persze volt erre rákontrázás, cenzúra emlegetésével a producer részéről, s az említett besorolás, ez is pipa. A film körüli minden rezdülésről cikkek sora született, főként az ellendrukker-oldalon, amely cikkek alatt persze véres háborúkat vívtak a kommenthadak.
És persze a legfontosabbá vált bebizonyítani egyrészről, hogy korszakos remekmű, zseniális alkotás, másik részről pedig, hogy a világ legrosszabb filmje, sőt nem is film, és így tovább.