Érkezhet az ifjabb Sarkozy a francia politikába, és nem akárki a példaképe
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
Így zajlik, kérem tisztelettel, a digitális polgárháború.
Anyátokat, gondolta Patrik, majd feljebb tornászta magát a fotelben. Elhalasztották egy órával a premiert, vagy mi van itt? Pedig nagyon le akarta adni az IMDB-n az egypontos értékelését, még mielőtt anya lehívja vacsorázni, aztán holnap éghet a reddites haverok előtt, hogy
Na végre, kinyílt az értékelés, bimm, repült az egyes, Patrik hátradőlt, ez igen, ma megmutattuk, mehet a poszt Instára.
Veszélyben a haza! – summázta Böbe néni annak a szimpatikus, kopasz fiatalembernek a Facebook posztját, aki arra riasztotta követőit: a balosok lehúzták az Elkxrtuk című film értékelését, tízest kell rá adni, és akkor jól legyőzzük őket. Böbe néni hát akkurátusan odavezette az egérmutatót a poszt alatti hozzászólásokhoz, belekattintott a kis mezőbe, bepötyögte, hogy „10”, és elküldte – már nem az IMDB megfelelő felületére, hanem oda, a Facebookra, a poszt alá. Hiába, a balosoknak az online, a jobbosoknak az offline mozgósítás megy jobban, ez már ilyen adottságféle.
Zajlik a sokéves digitális hibrid polgárháború legújabb összecsapása, az új téma 2006 forró őszének emlékezete.
az akkori miniszterelnök minimum tudtával és beleegyezésével, aki bocsánatkérés gyanánt többek között az arcába röhögött az egyik félig megvakított áldozatnak – vagy azzal, hogy Kálomista Gábor egy politikai thrillert forgatott az események alapján, akkor, amikor, annyiból, amennyiből, és a film művészfilm besorolást kapott. Lehet súlyozni.
Volt itt persze előbb nyilatkozatháború, meg mindenféle kísérletek: egyes balos önkormányzatokhoz tartozó, így nyitott meg úgy nyitott terek bezárultak a film előtt, elhallgatási kísérlet, pipa; meg persze volt erre rákontrázás, cenzúra emlegetésével a producer részéről, s az említett besorolás, ez is pipa. A film körüli minden rezdülésről cikkek sora született, főként az ellendrukker-oldalon, amely cikkek alatt persze véres háborúkat vívtak a kommenthadak.
És persze a legfontosabbá vált bebizonyítani egyrészről, hogy korszakos remekmű, zseniális alkotás, másik részről pedig, hogy a világ legrosszabb filmje, sőt nem is film, és így tovább.
ahol természetesen Patrikjaink – és Böbe nénijeink közül, aki idáig eljutott, – úgy nyomták az értékelést, hogy nemhogy a filmet, de annak az előzetesét sem biztos, hogy látták. S micsoda netes párbeszédeket őrzött meg a screenshot-emlékezet! De a legszebb a szétnyíló olló: csak egyes és csak tízes értékelések születtek, odi et amo. Nem véletlenül tanácsolta néhány Reddit-huszár társainak, hogy bármennyire utálják is a kormányt, ne csak egyeseket, ketteseket is adjanak a filmre, mert a végén az IMDB kiszúrja a hadműveletet, aztán végtelenül értékes szavazatukat érvényteleníti.
Az IMDB persze azt nem vizsgálja, hogy több értékelés érkezett a filmre, mint ahányan egyáltalán láthatták addig, így szerencsére a filmkékcédulázás sem került napvilágra, sőt, a megfelelő lapokban kéjesen meg lehetett írni, hogy hát a közönség gyűlöli, meg még jól ki is lehetett itt később röhögni, hogy „a kormány baloldali támadásként ítéli meg” a lepontozást, és hát a film melletti szórványos „drukkeroldali” mozgósítás – lásd Böbe néni esete – sem telt el gúnyos mosolyok nélkül, ahogy arról is lehetett külön cikkezni, hogy meghekkelték a filmhez feltöltött plakátot is.
A másik csatatér, már látható, a nézőszámlálósdi:
ha kevesen, akkor na, ugye, hogy vacak a film, még a jobbosoknak sem kell. Persze, a 23-i békemenet valószínűleg hozott némi konjunktúrát az eladott jegyek számában, de egészen biztosan besegített Kálomista kollégája-ellenlábasa, Kovács Gábor (mostantól: Böbe bácsi) producer trollkodási kísérlete is. Ő Facebook-oldalán azt javasolta, mindenki foglaljon le sok-sok helyet a filmre, aztán jól ne menjen el rá, így azok, akik meg akarták volna nézni, már nem kapnak helyet, a mozitermek viszont üresen konganak, lesz móka és kacagás, meg beintés a kormánynak.
Ezt az elegáns gesztust sikerült aztán azzal megfejelnie, hogy véletlenül nem csak lefoglalta, de ügyesen meg is vásárolta a száz darab jegyet a felületen, csakúgy, mint az egyik, szintén a filmre uszított híve, így ketten kétszáz jegy árával szálltak be bevételi oldalon; igaz, ezt már nem írták meg olyan széles körben, mint a roppant organikus módon kialakult 1,2 pontot az IMDB-n.
Így zajlik, kérem tisztelettel, a digitális polgárháború: csapásokat adunk és csapásokat kapunk, a nemzeti helyzet fokozódik, a valóság pedig szemérmesen visszahúzódik, és kivárja a vihar végét.