Szóval ennyit a lázadásról

Olaf Scholz örül. Nem látszik rajta – soha nem látszik rajta semmi –, de örül. Úgy néz ki, megnyerte a 2021-es német Angela Merkel-hasonmásverseny közönségszavazását.

Scholz azzal érte el ezt az eredményt, hogy változást ígért a németeknek, ami már önmagában is röhej. Egy olyan zombipártnak kellene elhoznia a változást Németországba, mint az SPD? És épp egy olyan jelöltnek, mint Scholz?

A párt az elmúlt tíz évben nem sokra volt képes azon kívül, hogy módszeresen kinyírta magát: épkézláb politikusaikat lassanként kicsinálták, szavazótáboruk szétmorzsolódására pedig jóformán csak a gendersemleges nyelvhasználat forszírozásával tudtak reagálni az „elvtársak”.

miközben a mögötte álló párt olyan tempóban tolódik a balszélre, hogy annak láttán Pintér Attila is elismerően csettintene.

Savanyú a szőlő Angela Merkel kijelölt Angela Merkel-dublőrénél is. Armin Laschet és a kereszténydemokraták legfeljebb csak annak örülhetnek, hogy a szavazófülkékben valamivel jobb eredményt sikerült elérniük, mint amilyet a közvélemény-kutatók eredetileg jósoltak nekik. Az, hogy Laschet miniszterelnökként egyébként sikeres, legfeljebb érdekes adalék – pártelnöksége eddigi néhány hónapja alatt mást nem sikerült elérnie azon kívül, hogy majdnem megfeleződött a CDU népszerűsége.

Az üzenet egyértelmű:

vagyis hogy négyévente valaki nyugodt hangon, rezzenéstelen arccal felvázolja nekik, hogyan emelik majd ki Brandenburgot a predigitális korszakból, és hogyan lesz Németország úgy a klímabajnok, hogy közben senkinek sem kell kisebb autót vennie.

A merkelségből csak Merkel nem kell. Meg a pártja.

Az emberi test a homeosztázis fenntartására törekszik – ebben a tekintetben a német választópolgárok eléggé hasonlítanak az emberi testre. A korszellem, a fiatal városi értelmiség, a felvilágosultak és a klímatudatosok pártjának, a Zöldeknek a tizennégy százalékos eredményét tekintve az is világos, hogy a német választóknak még a morális felsőbbrendűség érzésénél is fontosabb a merkelség lágy ölelése. Pedig

Sőt, szombaton még a svéd klímaistennő, Greta Thunberg is megjelent a berlini klímademonstráción, német hangját, Luisa Neubauert pedig már napokkal a fővárosi hakni előtt is úgy hájpolták a nagy lapok, mint anno a Zöldeket – nyilván nem függetlenül attól, hogy másnap választás volt Németországban. De ez sem volt elég a győzelemhez.

Baerbockból kancellár ugyan nem lesz, de nélküle és pártja nélkül nehezen elképzelhető a kormányalakítás. Sokba fog kerülni a Zöldek beültetése a kormányba, és ettől alighanem Budapestnek is van félnivalója. Amikor a külügyekben elvileg jártas Baerbock elejti, hogy „emberijog-központú”, aktív német külpolitikát szeretne, akkor már sejthetjük, hogy

A vásár, mint mindig, most is kettőn áll, mindenesetre nem nagyon valószínű, hogy a magyar–német kapcsolatok éppen a következő években virágoznak majd újra fel.

Szóval ennyit a lázadásról – hangosak voltak azok a hangok, amik szerint az idei választás zöld áttörést hoz majd. Nem hozott. A mérleg a homeosztázis irányába billent.

A nyitóképen: Armin Laschet. Fotó: Sebastian Gollnow / POOL / AFP