„A világ nagy fájdalommal veszi tudomásul, hogy a tálib szélsőségesek gyakorlatilag visszafoglalták Afganisztánt. Az USA és a NATO katonái húsz éven át állomásoztak Afganisztánban, próbálták megteremteni a nyugati típusú demokrácia alapjait.
Úgy is fogalmazhatunk, húsz év után az egészet kidobhatják a kukába. Pedig rengeteg pénzt öltek bele, és nem milliókról, hanem milliárd dollárokról beszélünk.
De mindhiába, a neokonzervatív doktrína és ideológia, amelynek az volt az alapfilozófiája, hogy a demokráciát terjeszteni kell a világban, megbukott. Legalább is Afganisztánban biztosan. Szó szerint mindenki menekül onnan. Joggal merülhet fel a kérdés, mi lehetett volna a helyes reakció. Felvenni a kesztyűt és beleállni a harcba?
Ebben a helyzetben tényleg nehéz megtalálni a választ. Csak a múltból tudunk kiindulni, felmérni, milyen veszteségeket és károkat okozott volna egy esetleges háború, amely akár az egész világra is kiterjedhetett volna.
A tálibok ugyanis elszántak, szélsőséges fundamentalisták, akik képesek a saját hazájukért meghalni, számukra a háború általi halál küldetésnek számít. Ők az utolsó vérig képesek harcolni a hazájukért.
A másik oldalon meg fizetett katonák segítették volna az afgánokat, az ő harcikedvük és elszántságuk attól függ, mennyi zsoldot kapnak érte, ráadásul az elhivatottságuk és elszántságuk közel sem olyan, mint a vallási fanatikus táliboké. Az amerikaiak, ha nem is tudták, de sejtették, hogy ez a nap egyszer eljön. Joggal lehet felelősségre vonni Bush-t húsz évvel ezelőtti tetteiért, de ne feledjük, abban az időben az Egyesült Államok komoly terrorcselekményt szenvedett el. Reagálniuk kellett, s az USA akkor még egyedüli hegemón nagyhatalomnak számított. Nem az akkori amerikai megszállást kell hibáztatni, és nem is azt, hogy ilyen könnyen át kellett adni a hatalmat. Az amerikaiaknak tudniuk kellett, hogy ez valamikor bekövetkezik.
Ha a probléma okát akarjuk megtalálni, akkor az egyértelműen az, hogy az USA nem készült fel rendesen a kivonulásra,