„Hányszor hallottam gyerekkoromban, hogy fiam, nem a kocsmában meg a focimeccsen vagy, viselkedj! Minden társadalomnak a történelem folyamán szüksége volt olyan helyekre, alkalmakra, rítusokra, amik felmentették a civilizáció terhe alól, persze bizonyos keretek között. A legvisszafogottabb, gyakorló vallásos spanyol városkának is kell egy hét karnevál.
Az ipari társadalmakban a futball ilyen. Ez a sajátságos cirkusz mentes minden fizikai agressziótól, sőt, az érintéstől elvágódó szimulálók sokszor még versenyelőnyhöz is jutnak. Nem értek magához a játékhoz, de szerintem az emberi civilizáció egyik csúcsteljesítménye, hogy létrehozott magának egy olyan biztonságos teret, ahol a társadalmi indulatok szurkolás formájában teret kaphatnak. Akár még azok is, amik a politikából fakadnak, de máshol nem kifejezhetők.
A szivárvány egy agresszíven terjeszkedő politikai állásfoglalás, ráadásul az a fajta, ami a toleranciát, és a vele járó kompromisszumokat évekkel ezelőtt elvetette (nem tudom megmondani, pontosan mikor, de a gyermekvetkőző show-k hivatalos Pride-legitimációjakor a legkésőbb). Ma már a tolerancia (latin: tolerantia – eltűrés, elviselés) nem elég, feltétel nélküli elfogadás kell. Aki nem így tesz, gyűlölködik. A gyűlölködőket gyűlölni, valamilyen formában dehumanizálni kell: megkérdőjelezni az értelmüket, a lelki egészségüket, morálisan alacsonyabb rendűnek sorolni, kigúnyolni őket. Pénz végtelen mennyiségben van rá. Olyan cégek finanszírozzák mindezt, akik jobb napjaikon "csak" nem fizetik meg közterheiket, miközben a legnagyobb természetpusztítást végzik (IKEA, Coca Cola), rosszabbakon népirtásokért és a jelenkori rabszolgaságért lobbiznak.”
Nyitóképen: LMBTQ-zászlókat osztogató drukkerek az Allianz Arénánál. Fotó: Kerstin Joensson / AFP