„Nem vagyok gyakorló térdelő, de legalább rasszista sem! Természetesen felháborít, hogy gusztustalan támadások célpontjává váltak az Eb-döntőben tizenegyest hibázó színesbőrű angol játékosok. Angliát – főként a liberális elitet – sokkolták az események. Még tegnap is az egész ország ezzel foglalkozott. Eddig azt hitték jól állnak a rasszizmus elleni harcban, a térdelés és a szobordöntögetés is jól ment! Az Eb-döntőn azonban kiderült, hogy mégis nagy a baj. Azóta beindult a magyarázkodás, illetve bűnbakkeresés: felmerült, hogy nem is angolok írtak rasszista bejegyzéseket a közösségi oldalakon, hanem szervezett külföldi támadásról lehet szó (…talán Putyin, vagy Peking…); hibásnak kiáltották ki mindazokat, akik az elmúlt bő egy évben nem támogatták teljes erőbedobással a térdelős kampányt; több hírmagyarázó pedig arra a következtetésre jutott, hogy eredményes a TÉRDELÉS, de MÉG TÖBB KELL!
Bennem – nem térdelős, de legalább nem rasszista magyarban – azért felmerült néhány kérdés: