„Van egy sajátos bukéja annak az ellenzéki viselkedésnek, amely annyiban foglalható össze, hogy mindig, minden esetben Orbán politikájával szemben kell állni: nagyon könnyű vele pofára esni. Ha megnézzük az elmúlt tizenegy évet, gyakorlatilag minden választási kampányra, illetve arra való felkészülésbe sikerült pár ilyet elrejteniük. Ha csak a leglátványosabbaknál akarunk maradni, akkor elég megemlíteni a rezsicsökkentést, illetve a határzárat. Nem volt teljesen nyilvánvaló 2014-re készülve, hogy mindenkinek – értsd, minden magyar keresőnek – érdeke az, hogy ne az energiaszolgáltatók keressenek többet, hanem a magyarok takarítsanak meg jelentősen több pénzt? Dehogynem, kivéve a baloldalnak. Annak a baloldalnak, és ezen mindig őszintén tudok röhögni, amely a munkások nagy érdekvédelme közepette, ha már klasszikus baloldali értékek, ugye, minden minimálbér-emelés esetén belengette, hogy ez rossz ötlet, mert mit fognak hozzá szólni a tőkések és a multik. Értik? A primér baloldaliság hazai megtestesítői aggódnak a nagytőke érdekeiért, miközben nagyban tesznek a bérből élőkre.
Aztán 2015 után ugyanezt a szerepet töltötte be a kerítés témája. Volt épelméjű ember, aki előtt kétséges volt, hogy erre igenis szükség van? Világszerte meglepően egyszerűen oldják meg az illegális határátlépéseket, ha azok átlépnek egy határon: kerítésekkel, falakkal, fizikai akadályokkal. Ahol pedig ilyet nem lehet építeni, mert mondjuk nincs szárazföld, ott azt mondják – lásd Ausztrália példáját –, hogy nemzetközi vizeken nem mentenek ki embereket, mert egyszerűen nem járnak arra. A drákói szigor éppen ellenkező hatást ér el, mint arra a vérző szívű, jóemberkedő liberálisok számítanának: nem több, hanem jóval kevesebb ember hal meg szörnyű körülmények között.
Mert a lazaság, a gyengeség azt az üzenetet küldi a migránsok és az emberkereskedők felé, hogy megéri kockáztatni. Ezért többen indulnak útnak és sajnos jóval többen meghalnak. Ellenben a kategorikus nem hallatán, amikor pontosan tudják, hogy csak elenyésző esélyük van sikerrel járni, nem indulnak útnak.”