Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A genderlobbi nagy pofont kapott, annyira, hogy hazai leágazásai már Jézust szólongatják.
„Van egy sajátos bukéja annak az ellenzéki viselkedésnek, amely annyiban foglalható össze, hogy mindig, minden esetben Orbán politikájával szemben kell állni: nagyon könnyű vele pofára esni. Ha megnézzük az elmúlt tizenegy évet, gyakorlatilag minden választási kampányra, illetve arra való felkészülésbe sikerült pár ilyet elrejteniük. Ha csak a leglátványosabbaknál akarunk maradni, akkor elég megemlíteni a rezsicsökkentést, illetve a határzárat. Nem volt teljesen nyilvánvaló 2014-re készülve, hogy mindenkinek – értsd, minden magyar keresőnek – érdeke az, hogy ne az energiaszolgáltatók keressenek többet, hanem a magyarok takarítsanak meg jelentősen több pénzt? Dehogynem, kivéve a baloldalnak. Annak a baloldalnak, és ezen mindig őszintén tudok röhögni, amely a munkások nagy érdekvédelme közepette, ha már klasszikus baloldali értékek, ugye, minden minimálbér-emelés esetén belengette, hogy ez rossz ötlet, mert mit fognak hozzá szólni a tőkések és a multik. Értik? A primér baloldaliság hazai megtestesítői aggódnak a nagytőke érdekeiért, miközben nagyban tesznek a bérből élőkre.
Aztán 2015 után ugyanezt a szerepet töltötte be a kerítés témája. Volt épelméjű ember, aki előtt kétséges volt, hogy erre igenis szükség van? Világszerte meglepően egyszerűen oldják meg az illegális határátlépéseket, ha azok átlépnek egy határon: kerítésekkel, falakkal, fizikai akadályokkal. Ahol pedig ilyet nem lehet építeni, mert mondjuk nincs szárazföld, ott azt mondják – lásd Ausztrália példáját –, hogy nemzetközi vizeken nem mentenek ki embereket, mert egyszerűen nem járnak arra. A drákói szigor éppen ellenkező hatást ér el, mint arra a vérző szívű, jóemberkedő liberálisok számítanának: nem több, hanem jóval kevesebb ember hal meg szörnyű körülmények között.
Mert a lazaság, a gyengeség azt az üzenetet küldi a migránsok és az emberkereskedők felé, hogy megéri kockáztatni. Ezért többen indulnak útnak és sajnos jóval többen meghalnak. Ellenben a kategorikus nem hallatán, amikor pontosan tudják, hogy csak elenyésző esélyük van sikerrel járni, nem indulnak útnak.”