Érdemes összevetni a fentieket Márki-Zay Péter vagy Jakab Péter tevékenységével, és bár én soha nem szavaznék Dobrev Klárára, mert Karácsonyhoz hasonlóan az ő megválasztása is a 2010 előtt hatalmat gyakorolt garnitúra restaurációját képezné, de akár ennek ismeretében: mitől is jobb választás Karácsony Gergely, mint Dobrev Klára, akinek nagyobb kormányzati tapasztalata, jelentősebb nemzetközi rutinja és biztosabb politikai hátországa van? Miért is érdemes inkább Gyurcsány Ferenc egykori beszédeinek szövegíróját, mint Gyurcsány Ferenc feleségét választani?
Miért akarják a budapesti elit tagjai lenyomni Karácsony Gergelyt Magyarország ellenzéki közvéleményének torkán, miközben maguk is jól tudják, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter és Pálinkás József is több szavazatot hozna vidéken: bármelyikük nagyobb eséllyel válthatná le Orbán Viktort, mint Molnár Zsolt és Ungár Péter jelöltje? Ha nem az ő emberük lesz az ország következő miniszterelnöke, akkor inkább maradjon Orbán Viktor? Ennyire azért nem nagy a baj? Ennyire azért nincs diktatúra?
Hol zajlik vita a demokratikus nyilvánosságban Márki-Zay Péter javaslatáról, amely szerint ne csak a miniszterelnök-jelöltek, hanem az egyéni képviselőjelöltek közti választás is kétfordulós legyen? Ugyan miben különbözik az egyéni körzetek ellenzéki jelöltjeinek egyfordulós kiválasztása Orbán Viktor választási rendszerétől? Ha az ellenzékkel szemben végzi ezt Orbán Viktor, az diktatúra, de ha az MSZP és a DK teszi ugyanezt az ellenzék kisebb szereplőivel, az mindjárt demokrácia? Hol zajlik vita a demokratikus nyilvánosságban Márki-Zay Péternek arról a javaslatáról, amely szerint több személyre is lehessen szavazni, és így találja meg az ellenzék a legkonszenzuálisabb jelöltet? Az ellenzéki orgánumok tudomást sem vesznek róla, inkább Karácsony frissen turkált ingét ünneplik. Hol van ilyenkor a szabad sajtó? Vagy semmi szükség demokratikus diskurzusra és szabad választásra, ha egy jelölt felesége ennyire szexi inget halász ki a bálából?
Eddig csak a Fidesz volt bebetonozva, de már az MSZP, a Párbeszéd és az LMP is leválthatatlan – tényleg demokratikusabb lett ettől Magyarország? Három olyan pártról van szó, amelyek közül kettő legitimitása nagyjából a KDNP-ével ér fel, de ma már az MSZP is aligha jutna be az Országgyűlésbe – és a magyar ellenzék mégsem tud megszabadulni tőlük. Ungár Péternek és csapatának helye betonbiztos, a Párbeszéd pedig politikai teljesítmény nélkül is jól megél főpolgármesterének kapcsolatrendszeréből. Történjék bármi: az elit átmenti magát. Az előválasztás biztosíték, hogy az abban részt vevő pártok a választók szavazatai nélkül is túléljenek.
Nem tagadom, hogy van bennem személyes indulat Karácsony Gergely kapcsán: túl sokszor hazudott az arcomba, és túl sok tőrt helyezett el a szemem láttára legközelebbi szövetségeseinek bordái között. Mozgásai számomra politikailag és emberileg egyaránt elfogadhatatlanok, és őszintén nem értem, hogy ennyi hazugság és árulás után hogy viszonyulhat hozzá ennyire kritikátlanul a budapesti értelmiség – s nagyjából ugyanezt nem értem Orbán Viktor és a konzervatív értelmiség kapcsán. A számomra elképzelhető egyetlen magyarázat pedig amennyire kézenfekvő, annyira elkeserítő: Orbán és Karácsony valamennyi köpönyegforgatásától, valamennyi aljas húzásától professzionálisabb, ütőképesebb és legitimebb political animal – a magyar társadalom pedig túl korrupt, hogy morált kérjen számon egy politikuson. Semmi nem számít, csak az eredményesség – de akkor mi is a baj Orbán Viktorral?