Démonok a démosz ellen

„Vajon figyelni fog-e a magyar minisztere«nök hangjára, aki szerint ez a vita lehetőséget ad arra, hogy »megállítsuk az Európai Unió elszovjetesedését és Brüsszel elmoszkvásodását«? Meghallja-e, hogy európai démosz nincs, hanem európai népek, nemzetek vannak, s démosz nélkül nem lehet demokráciát építeni és fenntartani? Érti-e és egyetért-e azzal, hogy nemzeti demokraták állnak szemben a birodalomépítőkkel, akik felül akarnak írni minden nemzeti érdeket és hagyományos értéket, és a görög, római, zsidó, keresztény gyökerű európai kultúra alapját képező természetes közösségek meggyengítésére, sőt felszámolására törekednek? Érti-e és egyetért-e azzal, hogy a veszélyes kihívások – népvándorlások, járványok, újjáéledt és új Isten- és emberellenes, magukat humanistának, demokratának, haladónak hazudó romboló démonok – korában az unió sikerének előfeltétele az európai demokrácia helyreállítása, a tagállamok nemzeti és alkotmányos identitásának védelme?

S a német elnök asszony figyel-e és hallgat-e olyan hangokra is, mint például azon európai – köztük német, francia, angol, magyar, lengyel, cseh – konzervatív gondolkodókéra, akik 2017 októberében közzétett párizsi nyilatkozatukban arra kérték az euró­paiakat, hogy utasítsák el a határok nélküli multikulturális világ utópikus délibábját? S akik arra törekednek, hogy »mindazt a nemes hagyatékot, amelyet magunk is örököltünk, továbbadjuk gyermekeinknek«. A közös európai örökség szerintük azt követeli, hogy »békében éljünk együtt a nemzetek Európájában. Újítsuk meg a nemzeti szuverenitást, állítsuk helyre közös felelősségünket Európa jövőjéért.«

Sokan osztják Douglas Murray brit író, újságíró véleményét, hogy Európa politikai vezetői az öngyilkosság mellett döntöttek, és sikerült kicserélniük a népet, ennélfogva az ­európaiaknak már nincs megfelelő válaszuk a jelen kihívásaira és a jövő veszélyeire. Mások azonban Paul Valéry francia költőre hallgatnak, aki azt írta, a világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne. Ezért van értelme komolyan gondolkodni és vitatkozni Európa, az unió jövőjéről is. Nekünk, magyaroknak, közép-­európaiaknak pedig van okunk az önbizalomra és a bizakodásra, mert ahogy Orbán Viktor a 2017-es tusványosi beszéde óta (afféle catói ceterum censeóként) már többször megismételte: harminc évvel ezelőtt még azt hittük, Európa a mi jövőnk, ma pedig már látjuk, mi vagyunk Európa jövője.”