Orbán Viktor is reagált Magyar Péter szavaira: nem teszi ki a kirakatba, amit kapott (VIDEÓ)
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
Magyarországnak saját helye van a térképen.
„Ezt a kihívásokkal teli évtizedet egymagában a NATO vagy úgy általában a Nyugat nyilvánvalóan nem tudná kezelni. Ami a Kelet és a Nyugat viszonyát illeti, a magyar érdek nyilvánvaló: semmiképpen sem vagyunk egy újabb hidegháborúban vagy valami még rosszabban érdekeltek. Az ilyen konfliktusokon Közép-Európa és benne hazánk mindig csak rajtavesztett. Szijjártót idézve az érdekünk tehát »a legkulturáltabb és a lehető legkonstruktívabb párbeszéd« mind a Kelettel, mind pedig a Nyugattal.
Ezért sem mindegy számunkra, milyen eredményeket hoz Vlagyimir Putyin orosz és Joe Biden amerikai elnök holnapi genfi találkozója. Nem jól indítottak: emlékezhetünk, Biden még márciusban egy interjúban igennel válaszolt arra, gyilkosnak tartja-e Putyint. Az ilyesmiből semmi jó nem sülhet ki. Csakhogy szerencsére Putyin látott már egypár amerikai elnököt, és könnyen lehet, nem is Biden lesz az utolsó, akivel tárgyalóasztalhoz ül. A minap egy interjúban az amerikai politikai kultúrához, Hollywoodhoz, a macsóskodáshoz kötötte Biden nagyotmondását, de azért megjegyezte: arrafelé talán ez normális, »de itt nem«.
A szerdai találkozótól aligha vár bárki csodát, Putyin sem teszi. Az orosz tévében azt mondta, ha sikerül beindítani a párbeszédet azokon a területeken, ahol az országaik valóban hatékonyan együtt tudnak működni, akkor már nem volt hiábavaló a svájci út.
Biden még a cornwalli G7-es csúcs zárásakor úgy nyilatkozott, nem törekszik konfliktusra sem Oroszországgal, sem Kínával, de »nagyon egyértelműen« tudatni fogja Putyinnal a véleményét. Azt is mondta, a kétoldalú viszony attól függ, Moszkva a nemzetközi normákkal összeegyeztethető magatartást tanúsít-e.
Tegyük hozzá, ez utóbbi nyilvánvalóan nincs így. Az úgynevezett nemzetközi normákat, emberi jogokat, jogállamiságot és hasonlókat a Nyugat akkor emeli fel furkósbotként, amikor éppen az érdekeit szolgálja. Hogy egy közeli példát említsünk, Ukrajna úgy lehet jófiú a Nyugat számára, hogy lábbal tiporja a nemzeti kisebbségek jogait, náci kollaboránsokat ünnepel, egyebekről nem is beszélve. Jól tudjuk persze mi is Magyarországon, milyen az, amikor a jogállamiság leple alatt politikai nyomásgyakorlás zajlik.
A fentiek nem csak azt mutatják, mire kell figyelnünk a nemzetközi politikában, hanem azt is, mennyire veszélyes, amikor a baloldal nemzetközi konfliktusokat akar importálni, álságos módon számon kérve a kormányt, hogy miért nem a Soros-NGO-k követeléseire, hanem a magyar érdekekre építi a diplomáciáját.
A járványkezelésben ráadásul az is kiderült Európában, hogy a nemzeti megoldások voltak a leghatékonyabbak. Óriási bajban lettek volna a tagállamok, ha mindenben Brüsszelre hagyatkoznak és várnak. Ez ismét egy olyan pont, ahol a balliberálisok értelmetlenül tévútra vitték volna Magyarországot.Nem az az érdeke Magyarországnak, hogy nagyhatalmak csatatere legyen, ahogy az sem, hogy beolvadjon egy birodalomba. Magyarországnak saját helye van a térképen.”