„Mikor azt hittük, hogy a bezárkózás korszakát magunk mögött tudhatjuk, mikor úgy éreztük, eljött a Nagy Európai Olvasztótégely utópiájának ideje, a napi politikai haszonlesés visszarángat minket a csúf, magyar valóságba. Mikor azt hittük, hogy a bezárkózás korszakát magunk mögött tudhatjuk, mikor úgy éreztük, eljött a Nagy Európai Olvasztótégely utópiájának ideje, a napi politikai haszonlesés visszarángat minket a csúf, magyar valóságba.
Mert az átlag magyarnak addig rendben van, hogy édes-savanyú csirke, meg Huawei okostelefon. De azért azt már nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy a más kultúra más hétköznapi normákat is jelent. Pedig amit ez a több ezer éves múltú, sikeres és erős nép kínálhatna a folyamatosan sorvadó, önmagát túlélt Európának, azért nem lehetünk elég hálásak!
Nem az a baj, hogy ide jön a Fudan Egyetem és a kínai diákok. Az a baj, hogy továbbmennek! Már persze, ha hagyjuk.
Tipikus magyar, mucsai mentalitás, hogy rögtön diktatúrázunk, kommunistázunk, ha szembejön az utcán egy távol-keleti külsejű figura. Pedig valójában mindannyian ugyanabból a tojásból keltünk ki majomból fejlődtünk ki, ők ugyanolyan ENBEREK, mint Te, vagy Én!
Amikor az Ázsia Centerben jársz, te csak érthetetlen nyelven beszélő, zárkózott emberkéket látsz, akik szürke egyenruhában, vörös könyvvel a kezükben akarják meghódítani az egész nyugati világot a mocskos pénzükkel és propagandájukkal.
De én látom a fogorvost, ügyvédet, ápolót, gender-szakos tanársegédet, akinek unokái pár generáció múlva mosolyogva biccentenek majd a Te unokáidnak, mikor viszik le a szemetet.
Aztán azt tudod-e, hogy ha körülnézel a lakásodban, kábé az elektromos cuccok háromnegyede az Ő munkájuknak köszönhető? NNNNNA. Ezért is álságos a Te ellenállásod, hiszen már régóta velük élsz, de most, hogy valamit vissza is kéne adni, ajtót mutatsz nekik?
Nem tudhatjuk, mi elöl menekülnek ide, a szabadság földjére. Ami nekünk megadatott, az mindenkinek járna a világban.
Ha Te meg Én kicsit jobban figyelnénk a Bolygóra, mondjuk szelektíven gyűjtenénk a szemetet, most nem lenne szükség, hogy Budapesten legyen kihelyezett campusa ennek az amúgy világhírű, színvonalas intézménynek. Azonban mi csak magunkkal törődtünk, és most csak kicsit kéne tenni azokért, akik karjukat nyújtják felénk. De nem.