„Összegezve: az ellenzéket a kormánypárti sajtó már most »pedofilsimogatónak«, »gyermekbántalmazónak« és »szexuális erőszaktevőnek« állítja be. Ezen sem az nem fog változtatni, ha megszavazza a törvénytervezetet, sem az, ha bojkottálja a szavazást. A hétfő esti tüntetés önmagában elég okot szolgáltat a kormánykoalíciónak ahhoz, hogy diadalmasan hirdethesse: lám, összeállt a gyermekeink megrontását követelő ellenzék! Ezt a vádat az ellenzék nem fogja tudni elkerülni, mint ahogy a »migránsimogatás« és az »oltásellenesség« kormányzati billogja is rá lett égetve a voltaképpeni álláspontjától teljességgel függetlenül.
De a magyar és nyugati szövetségesek végleges elidegenítése még elkerülhető.
Ehhez fel kell vállalni a demokratikus elvhűség politikai kockázatát. Ha ezt megteszik, joggal számíthatnak valamennyi demokrata és jogvédő, akárcsak a szexuális, etnikai, vallási és egyéb kisebbségek és civil szervezeteik aktív támogatására a kampányban. Ha az ellenzék most képes határozottan kiállni, később magabiztosan kommunikálhatja, hogy a kormányváltás elmaradása a szexuális kisebbségek üldöztetését vonja maga után. Erkölcsi tőkéjét további szövetségkötésekre használhatja. A törvénytervezet megszavazásával, de akár a szavazástól való tartózkodással vagy a törvény lehetőségét ellenjegyző »nem«-mel csak veszíthet.
Mindezeket mérlegelve – ha a morális szempontok számukra másodlagosak is lennének – belátható, hogy a józan politikai kalkuláció is amellett szól, hogy az ellenzék bojkottálja ezt a szavazást. Annyit kérek, hogy legyenek belátással, és ismerjék fel saját elemi politikai érdekeiket. Remélem, lesz bennük mindehhez – és az esetleges későbbi kormányzáshoz – kellő belátás és érettség.”
MTI Fotó: Mohai Balázs