„Ki nem látott még figyelmeztető táblát vagy matricát a tűzveszélyes anyagok közelében? Rikító sárga, piros szegéllyel: »Vigyázat! Robbanásveszély!« Minden méretben beszerezhető a munkavédelmi felszerelések webáruházaiban.
Én másfajta matricákat keresek. Az volna ráírva: »Vigyázat! Torpanásveszély!« Remélem, nagy tételben kedvezményesen adnák, mert sokra van szükségem. Rá szeretném ragasztani minden ellenzéki választó, aktivista, pláne párt ajtajára. Mert miközben sok fontos munka folyik, a támogatottság növekedése egy ideje megtorpant. Komoly eredmény, hogy egy ideje a minden módon akadályozott ellenzék beérte a kormányoldalt, jórészt, mert végre valóban közös táborral lehet számolni. Ehhez sokunknak kellett arra a felismerésre jutnunk, hogy teljes, kiépült rendszerrel állunk szemben, annak kalodájába szorult az ország, amelyből csak nagy, közös erőfeszítéssel vergődhetünk ki – amíg lehet. Csak percek választanak el attól, hogy a kalodában mozdulatlanná zsibbasztott végtagok végképp megbénuljanak. Hogy a rendszer betonja megkössön.
Azt hihettük, innentől felfelé vezet az ellenzék útja: minden hónapban még 2-3 százalék, és a győzelmet senki nem veheti el. Nem így történt. Maradt az egymással farkasszemet néző két félország. A trükkös választási rendszer miatt pár százalékos ellenzéki fölény esetén még simán kormányozhat tovább a Fidesz. Pontosabban Orbán, mert a kiszervezések jóvoltából a nemzeti vagyon és az állami hatáskörök jelentős része is az ő személyes kinevezettjeinek irányításába került. Az ellenzékkel együtt sírhat akár Lázár János és egyéb fideszes utódjelöltek is. Azt hitték, olyan berendezkedést építenek, amelyben a Fideszé lesz az ország. De valójában csak Orbáné lett: az ő kinevezettjei őt fogják szolgálni.