Imádkozni fogok, még akkor is, ha nem hiszek

„Szörnyű nap volt a tegnapi. Közelebb jött hozzám a Covid. Kinyújtotta a csápjait és fitogtatta az erejét. És igen, megijesztett. Hogy még ennél is közelebb jöhet. Nem, nem magam féltem, és ez nem csak egy elvárt megfogalmazás, egy elvárt viselkedés, vagy egy elvárt közhely. Mindannyiunkat féltem. Azokat, akik eltávoznak, és azokat, akik a kollektív bűntudatban ittmaradnak. Én pedig úgy döntöttem, hogy imádkozni fogok. Még akkor is, ha nem hiszek. Imádkozni fogok ahhoz a Jóistenhez, aki tartozik nekem, akinél van egy bónuszom.

Mert most be akarom váltani azt a bónuszt. Azt akarom, hogy ott fenn a magasban, ha valóban létezik, hallja meg amit kiabálok, nézzen le ide, és vessen véget ennek a szörnyűségnek. Azt akarom, hogy a gyerekeim normális életet élhessenek, hogy születhessenek unokáim, hogy legyen színház, legyen mozi, legyen buli, és még foci is legyen. Minden legyen. Tudom, tudom, hogy vidám posztokat vártok. Tudom, tudom, hogy mindenkinek elege van, de nekem most nem megy más. Aztán ahogy írom ezt a posztot, azokra gondolok, akik szerint nincs is vírus, és akik szerint ez a »tudjukkik« műve, és akik szerint nem kell oltás. Igen, rájuk gondolok. Hogy vajon megbocsátanak majd maguknak valaha?”