A bizonytalanok vállára állhatnak

Azt mondja, a Fidesz népszerűsége csökken. Nem vitás, a teljes lakosság körében befagyott, és mintegy 30 százalék, ám a biztos pártválasztók között nő a kormánypárt támogatottsága, azaz a saját táborát már most képes teljes egészében mozgósítani.

Pontosítanék: a kemény magra igaz az állítás, de a tábor perifériáján igenis van elbizonytalanodás: egy éve még a biztos pártválasztók 50 százaléka a Fideszt szerette, mára a kormánypárt népszerűsége ebben a körben visszacsúszott 42-45 százalékra. Persze a lemorzsolódó kormánypárti hívek a bizonytalanok számát növelik, és egyelőre nem lettek ellenzéki szavazók.

És a frissen kiábrándult bizonytalanokat van bármi esélye megszólítani az összefogásnak?

Legfeljebb akkor, ha már egyértelmű a felállás: meglesz a miniszterelnök-jelölt, kiválasztották a 106 egyéniben induló képviselő-aspiránst, és van érdemi kormányprogram.

Hadd kanyarodjak vissza ahhoz a mondáshoz, hogy aki kibeszél az összefogásból, azt a választók „kicsinálják”. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt a jelek szerint nem fog belesimulni az együttműködésbe, ennek ellenére néhány helyen meglehetősen erős. Akkor most mi van?

Az MKKP egy fontos jelenség, ugyanis a szavazói zömmel ellenzékiek, mégis az ellenzék támogatottságát erodálja, és a Fidesz esélyeit javítja.

Ugye, nem kezd kollaboránsozni?

Nem, tényeket mondok. És nem a kutya­pártra kihegyezve. Ugyanez igaz a Volner Pártra, vagy a Szanyi Tibor fémjelezte Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalomra. Nem vitatom, az MKKP létező entitás valós támogatókkal.

De  amikor a biztos pártválasztó szavazóikat választás elé állítjuk, akkor elfogyogatnak. Azaz éles helyzetben, ellenzék kontra kormány összecsapásra szűkítve a dolgot, hajlandók az összefogást támogatni: egy választás alkalmával a 2-3 százalékos támogatói kör felének nem az MKKP a prioritás.