Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Bokros írásáról – amit nem cáfolnak baloldalról – nyugodtan mondhatjuk, hogy az az összefogás gazdasági programja.
„Bokros Lajos az ÉS hasábjain megjelent írásában egy általános, gazdasági programot ajánlott a jobbikkal felpántlikázott (új)baloldal számára a 2022-es győzelmük esetén. Hajaj! Mondom én, emlékezve a korábbi lesújtó gazdasági teljesítményükre: Gazdaságpolitikájuk nagyjából abból állt, hogy eladtak, amit csak tudtak, természetesen külföldi magán és állami (!) cégeknek, majd a cégek szolgáltatásait visszabéreltük; a privatizációval szerzett egyszeri bevételt felélte az állam és amikor újra elfogyott a pénz nemes egyszerűséggel újabb megszorítások jöttek: »kapcsoljuk le a villanyt«.
Na, és ha és, mondaná más. Bokros, írhat, amit akar, már nem politikai tényező. Én meg azt gondolom, hogy nagyon is az, két okból is:
– Teljes káderhiány a baloldalon. Ha az ellenzéki összefogás kísérleti laboratóriumának számító Budapestet nézzük, akkor azt látjuk, hogy vagy huszonéves momentumus hülye gyerekek szédelegnek a folyosókon vagy lépten-nyomon régi, kipróbált elvtársakba ütközik az ember: Draskovics, Gál J., Gy. Német, Tüttő. Ezek után az ember azon sem csodálkozna, ha Hagyó bukkanna fel a sokat látott folyosókon.
– Másrészt a liberális háttéremberek, a kulturális és technokrata „kapuőrök” hatalma, annak ellenére, hogy a kultúra, gazdaság állami színtereiről többé kevésbé kiszorultak vagy éppen utóvédharcaikat vívják, ellenzéki berkekben töretlen. Még mindig képesek fontos ügyekben kontroll alatt tartani az ellenzéket (lásd a felhatalmazási törvény támogatásától miként „tiltották el” őket; előbb kiátkozták, majd taktikai okokból validálták a Jobbikot).
Bokros az írásáról – amelyet senki sem cáfolt a baloldalon (és a jobbik sem – bár szerintem ők azt sem tudják hol vannak) – nyugodtan mondhatjuk, hogy az az összefogás gazdasági programja. Főbb tézisei pedig a következők:
– Rezsicsökkentés megszüntetése (közműdíj emelés).
– A gazdasági szuverenitás (és ezzel a politikai is) feladása, azzal, hogy állami beruházások esetén »külföldi szakértők« járnának el. Azt mondjuk nem fejti ki, hogy milyen alapon és miért avatkoznának be magyar belügyekbe ezek az úgynevezett szakértők.
– Államadósságot 60% alá vinné, ami csak adóemeléssel képzelhető el.
– A rossz hírem, hogy a »privatizáció szükségességéről és mikéntjéről« később közöl írást.
Ha jól sejtem, az állami vagyont, köztük a visszaszerzett közműveket, megint külföldieknek adnánk el, akik, miután a rezsicsökkentést már eltöröltük, nagyjából 20-25 %-al drágítanák a közműdíjakat. Mindehhez a magyar állam garantálná a 6%-os minimum hasznot, ahogy ezt az MSZP-SZDSZ kormányok alatt tették. Komolyan kell(enek) ez(ek) nekünk még egyszer?”