„Tíz év alatt szinte mindenkibe belekötött, belerúgott a Fidesz. Az igazságos jogállam lebontása során nem pusztán megszüntette, elfoglalta vagy zombivá tette a független intézményeket. Meg is gyalázta őket. Sárba rántotta az Alkotmánybíróság tekintélyét. Likvidálta a legfőbb ügyész pozícióját. Mocskolta a civileket, szidalmazta a független sajtót és az uniós intézményeket. De a legabszurdabb, hogy a magyar kormánypárt évek óta a saját európai pártcsaládját is támadja. Méghozzá azzal, hogy a testvérpártok konzervatív politikusai valójában mind »baloldaliak« meg »túlságosan liberálisok« – ellentétben velük, az igazi, morális keresztény-konzervatív jobboldallal.
Holott a Fidesz maga az erkölcsi csőd. Tíz év ízléstelen urizálása, féktelen tombolása után már csak meg kell kérdezni: mire ez a fölényeskedés? Miféle erkölcsi piedesztál, milyen szigorú konzervatív értékrend nevében ítélkeznek? Kire gondoljunk ilyenkor? A hétvégi buliba helikopterrel röppenő Rogánra? Az Ibizán szipogó Habonyra? A jachtos Szijjártóra? A pláne jachtos Borkaira? Az ecstasy-tablettákat rejtő hátizsákkal a szexbuliból iszkoló Szájerre?
Igen, ezt idáig valódi következmény nélkül hagyta a meggyalázott Néppárt. Az alibiszerű felfüggesztés nem büntetés, hanem gyáva cinkosság. Kár, hogy ez az elvtelenség az Európai Unió működését, az uniós értékek érvényesülését is gyengíti. Elsősorban mégis maguk alatt vágják a fát. Amíg a Fidesz ilyen botrányokkal terhelt, addig ildomos lenne, ha az erkölcsi zsinórmértékről hallgatnának. Ne beszéljenek a morál nevében azok, akiknek egy évtized is kevés volt, hogy a temérdek pénz és a végtelen hatalom mellé modort, ízlést és tisztességet is szerezzenek. Kérem, ne hazudják már, hogy ez az erkölcsös, konzervatív politika.”