Apu azért iszik, mert szerinted London a második legnagyobb magyar város

„Mielőtt azonban ránéznénk a konkrét számokra, tényleg olyan tragédia ez az egész kivándorlósdi? Mintha az EU-csatalakozás hajnalán, úgy 2003 tavaszán még pont azzal kampányolt volna a toleráns, haladó, nyugatbarát balliberális tömb, hogy az egész Unió legnagyobb vívmányaként a magyar társadalom végre egyenes választ kap arra a nagyon régóta benne mocorgó kérdésre, hogy vajon nyithat-e cukrászdát Bécsben. Ebből is látszik, hogy a társadalmi kérdések iránt mindig érdeklődő, és a leszakadó, deklasszálódó rétegek iránt szuperérzékeny magyarországi baloldal milyen leleményesen és előremutatóan ismerte fel ezen rétegek búját-baját. Szinte érezzük, ahogy együtt lélegeznek, együtt rezonálnak velük, mintha egy megelevenedett Szomszédok-epizódban járnánk!

Lenke megunja a boltban az éhezés elkerülése végett kiflivégeket lopkodó nyugdíjasokat. Mágen megelégeli a mindennapi drogosait és metilalkoholistáit. Kutya úrnak elege lesz a késve fizetett közös költségekből. Egy szép napon hát mind útra kelnek és a magyar nyugdíjból és mentőorvosi fizetésből összekuporgatott kis alaptőkéjükből egy gyönyörű kis sacherezőt nyitnak Grinzingben vagy a Prateren…

De ne szakadjunk el ennyire a valóságtól, hiszen a külhoni munkavállalás nem sokkal 2004 után se volt még szitokszó balos körökben. Pontosan akkor nem, amikor maga Gyurcsány Ferenc szólított fel rá, a szokásos ripacskodásait meg teátrális kirohanásait idéző »Tessék kérem, el lehet hagyni minket!« felszólítással.

Mi változott hát vajon? Mitől jelenti hirtelen a kivándorlás a sikertelenséget, kudarcot és nemsoká bekövetkező nemzethalált? De legalábbis annak biztos jelét, hogy rossz irányba mennek a dolgok? Csak nem az, hogy 2010-ben végre a szívünknek oly kedves Fidesz került kormányra?

Mindenesetre érdekes egybeesés, hogy nagyjából mégis ekkortájt kezdett a balos sajtó egyfajta nemzethalált vizionálni a kivándorlás jelensége mögé. Mind meghalunk, de legalábbis elfogyunk. Kelet-Magyarország az 1916-os terveknél is románabb lesz, mert minden ottani fiatal már Londonban mosogat az 0rbán-kormány rombolása miatt!!444!!! Nagyjából ez sütött a témában megírt 8-10-15 cikkükből, meg főleg az alattuk szennyvízként hömpölygő kommentekből. 

Legnagyobb bánatukra azóta eltelt 10 év, és se nemzethalál, se gazdasági vagy társadalmi összeomlás. Sőt, kifejezetten rémes hírek érkeztek számukra a témában. Arra a kérdésre továbbra se kaptunk még választ, hogy vajon hány magyar élhet Londonban.”