Valami véget ért: Zelenszkij fityiszt mutatott Bidennek, a saját útját akarja járni
A demokraták nagyon nem örülnek az ukrán elnök döntésének.
Összezárnak, nem engedik nyilvánosságra a tényeket, orosz dezinformációról írnak. A Facebook, a Twitter blokkol.
„Ez a választás nem a regnáló elnök konkrét mérlegéről, még kevésbé habitusáról, nyelvezetéről, tweetjeiről szól. A dühről és a megosztottságról már inkább, de a The Economist nagyon téved, nem Trump felel az ország dühéért, megosztottságáért, kultúrharcaiért. Az értelmezési monopóliumát féltő radikális baloldal az, amelyik már sok éve úgy látja, hogy ez a harc lesz a végső, úgyhogy ebbe a harcba mindent bele is ad. Pontosan tudva, hogy messze nemcsak a láncaikat veszthetik, hanem jól fizető egyetemi katedráikat, médiabeli és szórakoztatóipari hídfőállásaikat, influencer státusukat — de nem, ilyen forgatókönyv nincs. Ők nem veszíthetnek, csak a győzelmük aránya, súlya kérdéses még. Ezek az emberek már most is nyerésre állnak, és Biden befutása olyan hatalomhoz segítheti őket, amelynek konzekvenciáiba talán még ők maguk sem gondoltak bele.
Nem, sem Joe Biden, sem Kamala Harris nem szélsőséges politikusai pártjuknak. Őket csak előre tolják. Biden legszélsőségesebb tette eddig az volt, hogy nyílt színen hazudott fia ukrán és kínai bizniszeiről való tudásáról, 2006-ban alelnöki pozícióból zsarolta meg Kijevet a Buriszma ügyeit is vizsgáló főügyész menesztése céljából. A nagyon is valós emaileket tartalmazó nagyon is valós laptop-botrány arra világít rá, hogy Joe Biden Hunter közreműködésével nagyon is tárgyalt a Buriszma vezető emberével. Az FBI valamiért hosszú hónapok óta ül lefoglalt doksikon, amelyek »azt mutatják, hogy Hunter Biden dollármilliókat kapott külföldi forrásokból olyan üzleti kapcsolatok eredményeként, amelyeket abban az időszakban épített ki, amikor édesapja az Egyesült Államok alelnöke volt.«
Hihetetlen belegondolni, de simán akadhat olyan amerikai választó, aki médiabuborékából kifolyólag még csak nem is hallott erről a botrányról. És itt jön képbe a fent nevezett ún. értelmiség. Ők ugyanis összezárnak, nem engedik nyilvánosságra a tényeket, orosz dezinformációról írnak. A Facebook, a Twitter blokkol, a »közszolgálati« NPR közli, hogy nem hajlandó foglalkozni az üggyel, még egy olyan kitűnő szerző, mint Anne Applebaum is azzal rázza le az ügyet, hogy kétséges az emailek forrása.”