„Hogy ki emeli, azt nem is olyan könnyű eldönteni, de az SZFE-hallgatók ellenállásának tétje egyre nő. Persze, volt itt már hasonlóan hosszúra nyúlt oppozíció, gondoljunk csak az egy évvel ezelőtti rabszolgatörvény-sztorira – meg arra, hogyan szerelte le végül a kormány, és hogyan futtatta lyukra máig nem tisztázott körülmények között az ellenoldalt a tévészékháznál. Tavaly az ellenzék koordinált kitartása mellett leginkább a szolidaritás láncreakciója hiányzott az eseménysorból. (Mi lett volna vajon, ha nem kell tizenkét hónapot és egy világjárványt kivárni ahhoz, hogy a legerősebb érdekérvényesítési potenciálú szakma is felébredjen?)
Ezúttal az ellenzéki pártok eleve kimaradtak az osztásból – jelen-nem-létüket kontextus nélküli sorosozással igyekszik pótolni a kormányoldal –, a szolidaritás viszont főszereplővé lépett elő, sőt színpadra is állt október 23-án a színművészetisek tiltakozásához csatlakozó érdekképviseletek és társadalmi csoportok formájában. Mondhatni, ők maguk voltak (vagy inkább lettek) a tét.”