A német egyedül hal meg

„2020 október 4-én Drezdában megkéseltek egy ötvenöt éves észak-rajna-vesztfáliai turistát, a kísérője csak súlyos sérülésekkel élte túl az esetet. A támadást egy vágóeszközzel követték el, a médiakompetens polgárnak ez már gyanús, de a propaganda arra nevelte őt, hogy a józan eszét, a tapasztalatait, sőt, azt is, amit a saját szemével lát, »előítéletnek« bélyegezve nézze levegőnek.

Az áldozatról nem tudunk meg többet. Németországban az áldozatok neveit most már egyre gyakrabban csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha azok migrációs háttérrel rendelkeznek, és a tettest valamiért, legyen az akár egy lájk a közösségi médiában, kormánykritikusként lehet ábrázolni. A névtelen és arctalan áldozatok nem kapnak különkiadást az állami médiában, nincsenek kormánypárti márpedig-mi-többen-vagyunk-felvonulások, nincs gyászpropaganda, nincsenek demonstrációnak eladott koncertek. A német egyedül hal meg. A német áldozatok megnevezése azonosuláshoz vezetne, amit az államcsőd miatt érzett düh követne, ami propagandisztikus szempontból természetesen kevéssé lenne kívánatos. 

A héten el is fogtak egy gyanúsítottat – és lám: egy, az Iszlám Államhoz közel álló szír az. Abdullah A. H. közismert erőszaktevő, éppen öt napja volt szabad lábon – de nem toloncolták ki, mert Szíriában háború dúl, ami »akadályozó tényező« a kitoloncolásnál. 

Kiindulhatunk abból, hogy a túlélő már nem sokkal a támadást követően is leírást tudott adni az elkövetőről – a hatóságok az esetleges információkat nem adták ki a nyilvánosságnak. A kérdésre, miszerint miért nem mondták el két hétig a lakosságnak, amit a szabadon mászkáló feltételezett gyilkosról tudnak, olyan választ adhatunk, ami a lakosság egy részét elbizonytalaníthatja.

A gyanúsított iszlamista 2015-ben érkezett Németországba, amikor Merkel meghívta ide az egész világot (»szelfipolitika«). Még nem tudni, hogy a feltételezett elkövetőt plüssmackóval köszöntötték-e a vasútállomáson. Néhányan talán felteszik a kérdést, hogy egy igazságos világban a turista haláláért nem kellene-e a törvény elé citálni mindenkit, aki 2015-ben nyitott határokat akart – a realisták persze csak megvonják a vállukat. A politikai kádereket, egyházi funkcionáriusokat, gazdagékat és jóemberéket a villáikban és limuzinjaikban kevéssé hatja meg egy ilyen halál – »ahol fát vágnak...«

A »tolerancia« azt jelenti: »elviselni«, a globalisták pedig azt akarják, hogy elviseljük a szabadságunk, életkedvünk, és ha rosszul jön ki a lépés, az egész életünk elveszítését.”