Monumentum

„Hát tessék, már indulásból elrontottam a címet, pedig igazából Momentumot szerettem volna írni, de hát az ember gyarló, és a kettő között a különbség valójában ég és föld, teo­lógia és geológia. A monumentum ugye műemléket jelent latinul, emlékhelyet, a momentum meg egy pillanatot jelent csak, ugye, kedves Ágnes? Ön csak tudja, hiszen bajnok a helyesírásban.

Mindig is voltak percemberek. És lesznek is, mert szükség van rájuk, a termeszeknek, a csótányoknak is megvan a maguk szerepe az élet örök körforgásában. Engem például óriási megnyugvással tölt el, amikor Andriska azt mondja, ő mégsem fog akasztani majd, pedig milyen jól elképzeltem, ahogyan az Andrássy út egyik lámpavasán lógok, és haláltusámban legalább jól bokán rúgom Zsolt barátomat.
Fiúk, lányok, Bernike, Ákoska, ti tényleg azt hiszitek, valami Lenin-fiúk/-lányok vagytok? Életetekben talán még vízipisztolyt sem fogtatok, lassan azt kell hinnem, golyóstollat sem. De azért hajrá, előre, vörösök, proletárok, belvárosi zsúr­fiúk, majd megváltjuk a világot! Őszintén bevallom, néha szeretlek benneteket. Monty Python már rég nem csinált új produkciót, ti ezt pótoljátok. És hát, cirkusz is kell, mert kenyeret azért ad a kormány, szóval ez a demokrácia része.

Szóval, kedveskéim, derék monumentális, izé, momentumos gyerekek, én szorítok nektek. Tényleg, amíg alig létező erőtök kimerül a biciklisávok festegetésében, addig nincs veszélyben Magyarország. »Játszani is engedd szép, komoly fiadat« – írta anno egy költő, tudjátok, költő az, aki verseket ír, viszonylagos helyesírással. Hát játsszatok, hancúrozzatok, bármekkora kárt is tesztek a környezetben, mert hát csak ilyen az az elvetemült, neveletlen kölyök.

Na és azért nehogy már kihagynám, ott vannak kedvenceink, a DK, az MSZP meg a Jobbik, hát itt már be kell vennem valami gyomornyugtatót, de azért vidám társaság, elismerem. Például Ferencnek sok hosszú évet kívánok, szeretem nézni a vörös szemét, ahogyan rátámaszkodik országgyűlési ülőhelye asztalára, így, amíg ő él, a jobboldal kétharmada biztosított. Mert ha ez lenne az alternatíva, akkor – hát, azért ennyire ostoba mégiscsak kevés van. Van, de hát ők is emberek, a maguk módján.”