Az alapvető kérdés itt az lesz tehát, hogy vannak-e jó és rossz vagy gonosz emberek.
„A szobordöntésekről és szoborállításokról folytatott magyarországi diskurzus visszatérő témája az emberek jellemének erkölcsi hasonlósága. Azok, akik a szobordöntések ellen emelik fel a hangjukat, gyakran hangsúlyozzák, hogy mindannyiunkban van jó és rossz – ezért feleslegesen és jogtalanul kérjük számon a piedesztálra emelt hősökön az erkölcsi makulátlanságot. A múlt szereplőit nem láthatjuk fekete-fehérben – nyilatkozta egy történész, akit Kolozsi Ádám név nélkül idézett Index.hu-s cikkében.
Kolozsi maga azt állítja: »a történelmi figurák az esetek többségében sajnos már csak ilyen ellentmondásos figurák, a rajzfilmeken túl ritka az, hogy a tisztán jók és a tisztán rosszak küzdenek egymással”. Nem véletlen, ha ezt az érvet egyenesen így halljuk vissza: „mivel mindenki rossz valamennyire, ezért teljesen értelmetlen morális különbséget tenni az emberek közt.« Ez a fajta relativizáló szemlélet az, amivel az alábbiakban foglalkozom – nem pedig közvetlenül a szobordöntések kérdése. (Kapelner Zsolt a Filoman korábbi cikkében a szobordöntésekhez kapcsolódóan egy másféle relativizálás problémájáról írt.)
Az egyik legizgalmasabb vonatkozó diskurzus a kortárs erkölcsfilozófiában arról zajlik, hogy létezik-e egyáltalán erkölcsi karakter, ami tartósan jellemezhet egy személyt. Ha ugyanis igaz az az etikai nézet, amely szerint ilyen értelemben nincs állandó jellemünk, úgy könnyen lehet, hogy az erkölcsi egyenrangúság tézise megállja a helyét. Az alábbiakban először bemutatom ennek az álláspontnak a nehézségeit, ezt követően rátérek arra a kérdésre is, hogy tekinthetünk-e egyeseket rajzfilmbe illően gonosznak vagy jónak – az erény szobrainak vagy a gonoszság megtestesüléseinek.
Az alapvető kérdés itt az lesz tehát, hogy vannak-e jó és rossz vagy gonosz emberek. Ahhoz, hogy ilyen kategóriákban beszéljünk egyáltalán az egyénekről, előfeltételeznünk kell, hogy az embereknek tartós erkölcsi jellemzőik lehetnek. Ezt a filozófusok általában a jellem (avagy karakter) fogalmával ragadják meg, amihez némileg leegyszerűsítve hozzátehetjük, hogy a jók jelleme erényes, tehát erényekkel bírnak (pl. igazságosság, mértékletesség, bátorság), míg a rosszak jellemében az erények ellentétei mutatkoznak meg, vagyis azok a fajta jellemhibák, amelyeket Arisztotelész fordítói „hitványságként” vagy „lelki rosszaságként” neveznek meg (pl. igazságtalanság, mértéktelenség, gyávaság).”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Szakértők kiszámolták, hogy mekkora marha Szabó Andrea szociológus és „szakértői” csapata.
A Kelet-Európában zajló konfliktusok kapcsán jelenleg három forgatókönyv képzelhető el: egy rossz, egy sokkal rosszabb és egy reményt keltő.
A mandátum megszerzéséhez körülbelül 24-25 ezer szavazatra van szükség, így a közösségnek gyakorlatilag 100%-os választási részvételt kellene produkálni, ami kizárt. Bauer Bence írása.
Ebben az ügyben is három külföldi titkosszolgálattal tartják a kapcsolatot, vagy most azért kevesebbel?
