Az alapvető kérdés itt az lesz tehát, hogy vannak-e jó és rossz vagy gonosz emberek.
„A szobordöntésekről és szoborállításokról folytatott magyarországi diskurzus visszatérő témája az emberek jellemének erkölcsi hasonlósága. Azok, akik a szobordöntések ellen emelik fel a hangjukat, gyakran hangsúlyozzák, hogy mindannyiunkban van jó és rossz – ezért feleslegesen és jogtalanul kérjük számon a piedesztálra emelt hősökön az erkölcsi makulátlanságot. A múlt szereplőit nem láthatjuk fekete-fehérben – nyilatkozta egy történész, akit Kolozsi Ádám név nélkül idézett Index.hu-s cikkében.
Kolozsi maga azt állítja: »a történelmi figurák az esetek többségében sajnos már csak ilyen ellentmondásos figurák, a rajzfilmeken túl ritka az, hogy a tisztán jók és a tisztán rosszak küzdenek egymással”. Nem véletlen, ha ezt az érvet egyenesen így halljuk vissza: „mivel mindenki rossz valamennyire, ezért teljesen értelmetlen morális különbséget tenni az emberek közt.« Ez a fajta relativizáló szemlélet az, amivel az alábbiakban foglalkozom – nem pedig közvetlenül a szobordöntések kérdése. (Kapelner Zsolt a Filoman korábbi cikkében a szobordöntésekhez kapcsolódóan egy másféle relativizálás problémájáról írt.)
Az egyik legizgalmasabb vonatkozó diskurzus a kortárs erkölcsfilozófiában arról zajlik, hogy létezik-e egyáltalán erkölcsi karakter, ami tartósan jellemezhet egy személyt. Ha ugyanis igaz az az etikai nézet, amely szerint ilyen értelemben nincs állandó jellemünk, úgy könnyen lehet, hogy az erkölcsi egyenrangúság tézise megállja a helyét. Az alábbiakban először bemutatom ennek az álláspontnak a nehézségeit, ezt követően rátérek arra a kérdésre is, hogy tekinthetünk-e egyeseket rajzfilmbe illően gonosznak vagy jónak – az erény szobrainak vagy a gonoszság megtestesüléseinek.
Az alapvető kérdés itt az lesz tehát, hogy vannak-e jó és rossz vagy gonosz emberek. Ahhoz, hogy ilyen kategóriákban beszéljünk egyáltalán az egyénekről, előfeltételeznünk kell, hogy az embereknek tartós erkölcsi jellemzőik lehetnek. Ezt a filozófusok általában a jellem (avagy karakter) fogalmával ragadják meg, amihez némileg leegyszerűsítve hozzátehetjük, hogy a jók jelleme erényes, tehát erényekkel bírnak (pl. igazságosság, mértékletesség, bátorság), míg a rosszak jellemében az erények ellentétei mutatkoznak meg, vagyis azok a fajta jellemhibák, amelyeket Arisztotelész fordítói „hitványságként” vagy „lelki rosszaságként” neveznek meg (pl. igazságtalanság, mértéktelenség, gyávaság).”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
