„Más eredményt remélt Lengyelországban az európai balliberális sajtó és politika, most gyászolnak és a szokásos ízléstelen vádakkal állnak elő – foglalta össze a lengyelországi elnökválasztás vasárnapi, második fordulójának visszhangját Björn Söder svéd jobboldali politikus. Jól látja, az európai balliberális erők valóban teljes gőzzel kampányolnak a liberális ellenzéki elnökjelölt, Rafał Trzaskowski mellett. Nincs ebben semmi meglepő, régóta az az alap, hogy a nyugat számára csak a balliberális politikusok a kedvesek Kelet-Közép-Európában, akik támogatják a brüsszeli központosítást, meg amit éppen elvárnak tőlük. Ne legyenek illúzióink, hasonlóan állnak hozzá a szavazókhoz is: a jó lengyel, a jó magyar, a jó cseh, a jó szerb és a többi a nagyvárosi liberális értelmiségi, akiknek az identitása elsősorban európai, ők döntenek bölcsen és felelősen, szemben a többiekkel, akikről rendre megszakértik, hogy szegény, műveletlen mucsai tuskók.
Jelzésértékű, hogy a kampányban bekérették a varsói külügyminisztériumba a német ügyvivőt az ottani sajtó részrehajló tudósításai miatt. Jól ismerjük ezt mi is.
A vasárnapi lengyel eredmény Andrzej Dudának és a Jog és Igazságosságnak nem egy fölényes diadal, ami után hátra lehet dőlni. Büszkének lenni azért bőven van mire, mert a nemzetközi ellenszél brutális, egy nemzeti–konzervatív vezetőnek szinte bocsánatot kell kérnie, amiért meg mert nyerni egy demokratikus választást, és egyáltalán, hogy létezik.
Ha már demokratikus választások: a lengyel ellenzék bizony nem kis hasznot húzott a koronavírus-járványból. Ha nincsenek a korlátozások, és május 10-én megtartják az elnökválasztás első fordulóját, óriásit bukott volna az ellenzék Polgári Platform vezette része, a jelöltjüket, Małgorzata Kidawa-Błońskát ugyanis, bár jobb pillanataiban húsz százalék fölé is mérték, akkorra már csak négy-öt százalékon állt. A választás eredeti időpontja után napokkal cserélték őt le Varsó liberális polgármesterére, Rafał Trzaskowskira. Ahogyan arra a német konzervatív lap, a Tichys Einblick egyik remek publicisztikája rámutatott: Trzaskowski annak ellenére tudta magát új, friss arcként eladni, hogy húsz éve aktív a lengyel politikában, Donald Tusk és Ewa Kopacz kormányában is volt miniszter, valamint államtitkár. Két évvel ezelőtti polgármesterré választásával párhuzamosan teremtődött meg a demokrácia utolsó bástyáit jelentő nagyvárosok mítosza.”