Sajtóelhárítók

„Legutóbb a Népszava Trianonnal kapcsolatos karikatúrája verte ki a biztosítékot a hatalom fura urainál. Miközben a lapot kritizálók tudják, hogy a rajz nem a győztesek által diktált döntést gúnyolja ki, hanem azokat az árvalányhajas, hátrafele nyilazó, álságos magyarkodókat, akik a nemzeti tragédiából kívánnak maguknak és pártjuknak tőkét kovácsolni. Akár el is intézhetnénk azzal, hogy a Fidesz soha nem kedvelte a tőle független, szabad sajtót. Az ilyennel ugyanis csak baj van. Nem véletlen, hogy Kövér László, a parlament elnöke fokozatosan nyírbálja az országgyűlési tudósítók lehetőségeit, s ma már alig van olyan négyzetméter a Tisztelt Házban, ahová valódi sajtómunkás betehetné a lábát.

Azok kedvéért, akik netán nem tudnák: a sajtó feladata a tájékoztatás és a szórakoztatás mellett a mindenkori hatalom ellenőrzése. Hogy a kormányon lévők ne tehessenek meg mindent, amit csak akarnak, és ha olyat tesznek, ami törvénytelen, annak legyenek következményei. Amúgy nem a Népszabadság bezárásával kezdődött Orbán sajtóval kapcsolatos ámokfutása. Július elsején ünnepelné 30. születésnapját az első Orbán-kormány hivatalba lépése után, 1998 őszén bezárt Kurír, amely a kormánnyal való szembenállásának köszönhette a vesztét. Az utolsó csepp a pohárban az a cikksorozat volt, amelynek csak az első része jelenhetett meg, és amely az akkori (és mai) belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a bombagyárosként elhíresült Dietmar Clodo kapcsolatát kívánta taglalni. A becsben tartott lapszámot magánarchívumok azért is őrzik, mert ez volt a Kurír utolsó száma, az újság másnap már nem jelent meg.

A hatalom képviselői persze ugyanúgy tudják, mint a valódi újságok olvasói, hogy az újságíró nem a saját kíváncsisága miatt kérdez, kutakodik, ír. A sajtó a nyilvánosságot képviseli, azokat a magyar embereket, akiket érdekel, hogy mi történik az adóforintjaikkal, valóban arra költik-e a pénzüket, amire kell. Azokat kívánják tájékoztatni, akiket zavar, hogy az ország nem kis hányada szegényedik, miközben egy szűk réteg – ahogyan Szijjártó Péter 2010 táján fogalmazott – pofátlanul gazdagodik. Már az is épp elég baj, ha Hoppál képviselő komolyan gondolta, amit a Népszava esetleges eltüntetéséről vizionált. Ha csak viccelt, abban az esetben a Tanú Virág elvtársa nyomán, spongyát rá! Annyit azért megjegyeznénk, hogy viccnek azért durva volt.”