Ez még érthető, és lássuk be, teljességgel jogos, még ha módszereiben elítélendő is.
A nyugati világ nem – csak – a „meritokrácia” és a „szabad piac” miatt tart ott, ahol,
hanem mert ahol úgy ítélték szükségesnek, kíméletlenül kifosztották a harmadik világot. A bevándorlók gyakran éppen azokból az országokból érkeztek, ahol felmenőiket a gyarmati rendfenntartók kínozták és gyilkolták. Ilyenkor nem azt a mechanikus, egyébként a Black Lives Matter világnézetétől nem sokban eltérő szempontot kell nézni, hogy „na de a britek is fehérek”, hanem örülni kell, hogy a magyarság nem vett részt a rabszolgakereskedelemben és nem gyarmatosított senkit a világon. Ez a konfliktus nem a magyarságé tehát: vívja meg, aki csinálta!
Még izgalmasabb azonban, hogy megrongálták Winston Churchill, de még Mahatma Gandhi és Tadeusz Kościuszko szobrát is, előbbieket Londonban, utóbbit Washington D.C.-ben. Churchill szobrára azt írták, hogy „rasszista”. Persze hozzátehetnénk, hogy amellett, hogy megnyerte a második világháborút, ami nyilván pozitívum, eközben tömeggyilkos is, gondoljunk Drezdára. Igen, összetett életrajz, nem is szeretném boncolgatni. De az effajta finom ellentmondásokat, problémákat a nyugati önkép láthatóan eddig láthatóan kevéssé tette magáévá, dolgozta fel. Gandhi és Kościuszko szobrainak megrongálása, illetve a tény, hogy elvétve egy-két konzervatív lapon kívül ez láthatóan senkit sem zavar, már mélyebb problémákra mutat rá.
Mit gondolnak mégis a nyugati világban a kelet-európaiakról? Milyen oktatást kaptak ezek a fiatalok – kisebbségiek és baloldaliak –, hogy