Orbán zsebét egyelőre semmi nem fenyegeti

„Más magyarázatot nem találok arra, hogy egy-két nappal a brüsszeli vitanap előtt, teljesen értelmetlenül és érthetetlenül letartóztattak és becipeltek a rendőrségre két magyar állampolgárt is, miközben a lakásukon házkutatást tartottak. A két férfi ellen rémhírterjesztés volt a gyanúsítás alapja; nincs is értelme a tartalmát kifejteni, oly nevetséges a hatóság eljárása.

Nem lehet kétségünk – netán ez is egy rémhír? – hogy a rendőrök nem saját maguktól léptek fel az »elkövetőkkel« szemben, mint ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy a rendőreink nem von haus aus nem lennének ennyire hülyék. Feladatuk volt, és végrehajtották. A megbízó pedig valaki a kormány nevében lehetett; ott a kabinetben dönthettek úgy, hogy itt az ideje felemelni a mutatóujjat. Felemelni, mégpedig azért, hogy tudja csak meg mindenki ebben az országban, hogy nem árt az óvatosság; még a közösségi oldalra is kiterjed a hatalom figyelme.

Hogy miért cinikus, ostoba, vagy gátlástalan ez a tempó, az talán már az előzőekből is kiderül, de még inkább aláhúzza ezeket a jelzőket az a tény, hogy csütörtökön az Európai Parlamentben a magyar jogállamiság helyzetéről vitatkoztak. És az Orbán-kabinet mintha csak újabb érveket akart volna felkínálni a bennünket bírálóknak: íme, mi így járunk el azon állampolgárainkkal szemben, akik nem a mi törvényeink szerint járnak el. És itt most a m i törvényeinket nagyon sajátosan kell értelmezni, nagyjából úgy, mint a maffia belső szabályait. Vagyis álhíreket az gyárt, akire a kormány rámutat.

Természetesen a brüsszeli vitában ezek a legfrissebb esetek is előkerültek, annak aláhúzására, hogy a magyar kormány a veszélyhelyzetet és a rendkívüli felhatalmazást nem csak abban használja ki, hogy időkorlát nélküliséget biztosított a maga számára, hanem arra is, hogy ennek árnyékában tovább építse a már eddig is szinte totálissá tett uralmát. Nagyon kevesen voltak az EP-ben, akik védelmükbe vették a Magyarországon kialakult helyzetet, a nagy többség keményen fogalmazott.”