Válságkezelő csomag: mégis van ateista a zuhanó repülőn?

„Csak egy legény van továbbra is talpon, Orbán Viktor. Csak ő tart ki neoliberális dogmái mellett. Nem, Orbán nem államcentrikus. Az »erős« (valójában a végletekig gyengített) államot ő alapvetően nem használja másra, mint transzferprivatizációkra. A végcél sosem az állami újraelosztás és -szabályozás erősítése, hanem a piaci viszonyok átírása egyes érdekcsoportok érdekében. Foglyul ejtett állam.

Orbán nem csak azért neoliberális, mert külföldön rendszeresen Margaret Thatcher hívének vallja magát. Hanem azért, mert ennek megfelelően gondolkodik. A rá leginkább jellemző szakpolitikák – egykulcsos adó, jóléti állam helyett »munka alapú társadalom«, rabszolgatörvény, szakszervezetek kirekesztése, közmunka, ultraliberális Munka Törvénykönyve, folyamatos adócsökkentések, stratégiai partnerség a nagyvállalatokkal – mind ide tartoznak.

A gazdaságpolitikában Orbán zsigeri reakciója mindig az adócsökkentés és a cégeknek kedvező munkapiaci liberalizáció. Költségvetési politikáját tekintve ultrakonzervatív. Matolcsy György hiába szorgalmaz a jegybankból időnként beruházást a humán tőkébe, a költségvetést könyvelői szigorral őrző Varga Mihály fenntartja a humán tőke alrendszerek (egészségügy, oktatás, stb.) folyamatos alulfinanszírozását.

Az akkor már előre jelezhető válság esetére pedig tavaly kifejezetten a pluszos költségvetést helyezték kilátásba. Ami, gondoljunk bele, a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állam adókkal forrásokat von el a magángazdaságtól, amiket aztán maga nem költ el. Azaz összességében válság idején még pénzt is von ki a gazdaságból, pont ellentétesen azzal, amire szükség lenne. Nos, most, a vírusválság beköszöntével is ragaszkodik Orbán ehhez a neoliberális világképéhez. Hiába zuhan a repülő, a magyar költségvetés nem akar költeni.”