Az Európai Unió egyetlen napot sem várt: újabb támadást indított Magyarország ellen
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
Mit kapunk majd cserébe? Egy megbízhatatlan elektromos hálózatot, amelyben lesz áram, ha süt a Nap, ha nem, akkor a tyúkokkal együtt térünk nyugovóra?
„Ezt a változást a világ tudósainak nagy része és ennek nyomán a politikusok túlnyomó többsége is a Föld jövője szempontjából tragikusnak tartja és az emberi (antropogén) szén-dioxid-kibocsátás nullára csökkentését követeli, illetve tűzi ki célul. A Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ Környezetvédelmi Programja által 1988-ban életre hívott Éghajlat-változási Kormányközi Testület, az IPCC négy-öt évente ad ki újabb és újabb modellszámításokra épülő jelentéseket, amelyeknek egyhangú mondanivalója, hogy az antropogén szén-dioxid-kibocsátás növekedését meg kell állítani, illetve 2050-ig a nullára kell csökkenteni. E modellszámításokra – főleg német nyomásra – az Európai Unió egy kötelezően végrehajtandó szén-dioxid-kibocsátási tervet írt elő a tagállamok számára. Ez a program rengeteg pénzt, Orbán Viktor szerint magyar szempontból ötvenezermilliárd forintot fog felemészteni, ami egyenletesen elosztva 2020 és 2050 között a mindenkori GDP mintegy két és fél százalékát igényli. Ez 2020-ban 1100 milliárd forintot jelentene, ami megközelíti az éves egészségügyi kiadásokat. Vagy más hasonlattal élve az ötvenezermilliárd mintegy tizennégy darab Paks II. atomerőmű építési költségének felel meg, ugyanis Paks II. költségeit ma 3700 milliárd forintra becsülik.
Kérdés mit kapunk majd ezért az ötvenezermilliárdért cserébe? Valószínűleg egy teljesen megbízhatatlan villamosenergia-hálózatot, amelyben lesz áram, ha süt a nap (a szélerőműveket már kilőttük – szerencsére), ha meg nem süt, akkor a tyúkokkal együtt nyugovóra térünk. Ugyanis a villamos energia nagy tételekben nem tárolható, tehát, ha mégis lámpát akarunk gyújtani este, akkor szükség lesz gázerőművekre, amelyek napszálltával, vagy ha beborul az ég, szolgáltatják az energiát. Ezek viszont szén-dioxidot fognak kibocsátani, tehát a szén-dioxid-kibocsátás nullára csökkentése nem oldható meg.
Persze lenne megoldás atomerőművekkel, amelyekből már egész kisméretűeket, egy-egy várost, földrajzi körzetet kiszolgálót is kifejlesztettek, sőt már a kiégett fűtőelemek sem jelentenek veszélyes hulladékot, hiszen az úgynevezett gyorsneutronos szaporító reaktorok üzemanyagaként szolgálhatnak ötvenszeresére növelve az uránból kinyerhető energiát. Az atomerőművek építését azonban az egyre nagyobb befolyásra szert tevő zöldszervezetek ellenzik. Németországban éppen most (2022-ig) állítják le az utolsó atomerőműveket, amelyek helyett egyelőre szénerőműveket építenek és szénbányákat nyitnak. Persze 2050-ig az is kiderülhet, hogy a Föld mégsem melegszik, hanem hűl, és vége lesz a rövid ideig tartó interglaciális (jégkorszakközi) időszaknak és egy újabb jégkorszak következik, mint ahogy azt az 1970-es években gondoltuk, ekkor viszont feleslegesen költöttük el az ötvenezermilliárd forintot (most egyelőre ne foglalkozzunk azzal, hogy a szén-dioxid-emisszió nullára csökkentése világviszonylatban gyakorlatilag megoldhatatlan).”