2016-ban Sanders egy hagyományosan jobbközép beállítottságú, konzervatív országban »demokratikus szocializmus« és »politikai forradalom« jelszavakkal kampányolt, s az egész Demokrata Pártot magával húzta balra. Trump elnöksége alatt a balra át csak fölgyorsult, s Sanders mostani »progresszív-liberális« programja már a szélsőbalos populizmussal határos. Gyökeres változást akar az oligarchikus kapitalizmus korrupt rendszerében, amely szerinte a milliárdosokat és a mamutcégeket szolgája, miközben kiüresíti a középosztályt. A választásokra és a törvényhozásra rátelepedett pénzes lobbik aláássák a demokráciát. A szenátor felrobbantaná a pénzügyi spekuláció, a kaszinókapitalizmus üzleti modelljére épülő megabankokat. Síkra száll a mindenkire (még az illegális bevándorlókra is) kiterjedő, ingyenes egészségellátásért, az egészségbiztosítás államosításáért, az ingyenes állami felsőoktatásért, a minimálbér duplájára emeléséért és a szupergazdagok vaskos megadóztatásáért. Sanders vállalatirányítási reformja kilátásba helyezi a munkások 20 százalékos részvénytulajdonát az őket foglalkoztató nagyvállalatoknál, amelyek igazgatótanácsaiban 45 százalékos lenne a kötelező dolgozói képviselet. Dekriminalizálná az illegális bevándorlást. Támogatja a Green New Dealt, amely kizárólag zöld energiára támaszkodva és államilag menedzselve egy évtizeden belül karbonsemlegessé tenné Amerikát.
Mi szól Sanders mellett, minek köszönheti korai előválasztási sikereit? Legfőképpen annak, hogy megőrizte, sőt még mélyítette is azt a fiatalos, alulról jövő politikai mozgalmat, amelynek 2016-ban lett a zászlóvivője. Miközben riválisai választási koalíciókat építgetnek, Sanders már egy olyan tömegmozgalmat vezet, amelynek kemény magja osztja a diagnózisát: »Amerikának nem toldozgatásra-foldozgatásra van szüksége, hanem olyan forradalomra, amely mélyrehatóan átalakítja az országot gazdaságilag, politikailag, társadalmilag és ökológiailag.«”