Churchill vagy Chamberlain?

„Ez a vita Angliában zajlott, Winston Churchill és Neville Chamberlain között. Utóbbi úgy gondolta, a nácik pacifikálhatók, tárgyalni kell velük, engedményeket lehet nekik tenni, mert az a lényeg, hogy elkerüljék a háborút (érdemes megjegyezni, hogy ez akkoriban igen népszerű politika volt). Előbbi viszont következetesen állította, hogy gátlástalan gazemberekkel tárgyalni nem lehet, sőt, nem is szabad, hanem le kell őket győzni, minden megalkuvás nélkül. Vérrel, verítékkel, könnyekkel, de hatalmas elszántsággal.

Az elszántság olyan, mint a műveltség. Lehet olyannak látszani, vagy azt állítani, hogy valaki elszánt. De ha ez a valóságban nem így van, az ugyanúgy azonnal kiderül, mintha valaki a műveltséget próbálja imitálni. Szerencsére a valódi elszántság könnyen, gyorsan beszerezhető. Csak elhatározás kérdése, hogy 2020-ban a magyar ellenzék Churchill vagy Chamberlain stratégiáját választja Orbán Viktorral szemben. Az nem megy, hogy néha bűnszervezetként és a demokrácia leépítőjeként beszélünk róluk, máskor pedig kompromisszumokat kereső tárgyalásokba, mosolygós kézfogásokba megyünk velük. Mert akkor a kettő közül az egyik hazugság. Tárgyalni egyetlen dologról szabad velük: a játékszabályokról. A kormánypropaganda leállításáról, a tisztességes választásokról, a külföldön dolgozók levélben szavazásának biztosításáról. Foggal-körömmel küzdeni kell a tisztességes játékszabályokért. Nem csak az eddigi mocskos szigorítások ellen, hanem azért, hogy az eljövendő disznóságokat megelőzzük. A kompromisszum az egyik legszebb dolog a politikában. De az egyik legnagyobb kihívás, hogy mikor és kivel nem szabad ilyenre törekedni. Itt és most a kormánnyal kompromisszumot keresni: több, mint hiba.

Február 17-én újra összeül a „parlament”, ahol az ellenzéknek választ kell adni az újabb jogfosztó intézkedésekre. Ebből aztán ki fog derülni a válasz a címben feltett kérdésre is. És ez el fogja dönteni 2022 esélyeit.”