Nem veszek részt az újabb magyar vitában!

„Igen, jól olvasták: nem fogok részt venni az Európai Parlament jövő heti strasbourgi plenáris ülésén a magyarországi jogállamiságról szóló vitában és nem fogok szavazni sem az ezzel kapcsolatos állásfoglalásról. Bejelentésem egyesekben talán megütközést, másokban értetlenséget szülhet, pedig az orbáni rezsimmel szembeni álláspontom mit sem változott. Sőt, éppen ezért maradok távol az eseménytől. Az oka pedig nagyon egyszerű: távolmaradásommal szimbolikusan jelezni akarom, hogy a 7-es cikkely alapján indított eljárás lassú és körülményes, az újabb parlamenti vita pedig személyes álláspontom szerint újdonságot nem fog hozni, csak ismételt színpadot szolgáltat az illiberális Európa-ellenességnek és feszültséggerjesztésnek. 

Az Európai Parlament másfél évvel ezelőtt közel hetven százalékos, vagyis jóval több, mint kétharmados többséggel fogadta el azt az állásfoglalást, amely megállapította, hogy Magyarországon fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos és rendszerszintű sérülésének. Ez a dokumentum tehát egyértelműen rögzítette és felmutatta az Európai Parlament álláspontját az Orbán-kormány politikájával kapcsolatban. Újabb vitára akkor lenne talán szükség, ha a Fidesz – megértve a kritikát és megértve az európai közösség értékvállalását, illetve az ahhoz való ragaszkodást – gyökeres fordulatot mutatott volna be az elmúlt másfél évben és most emiatt szükséges lenne újranyitni a kérdést. 

De erről szó nincs.

A 7-es cikkely szerinti eljárásban azóta előbb írásbeli reagálást és magyarázatot kértek be az Orbán-kormánytól (meg is kapták, tele a szokásos csúsztatásokkal és közmédia színvonalú hazugságokkal), majd több meghallgatást is tartottak a miniszterek tanácsában, ahol legutóbb nem Varga Judit miniszterasszony álszent magyarázkodása okozta az igazi döbbenetet, hanem ahogy Kovács Zoltán sorosügyi-államtitkárnak (önmagához is méltatlan módon) sikerült túltolnia a prosztó arroganciát. Tegyük hozzá: nagy szerencséje, hogy nem Kövér László elnökölte a brüsszeli tanácskozást, mert egy életre kitiltotta volna az Unió fővárosából is. A Fidesz tehát semmit sem tanult és semmit sem tett az EP-állásfoglalás elfogadása óta, bár külsőségekben, arcokban és szövegben új kirakati elemekkel próbálkoznak, a virtigli Európa-ellenességük mit sem változott. Nincs tehát miről vitatkozni, nincs miért újra szégyenpadra ültetni Magyarországot, sajnos elégszer került már oda így is a Fidesz ámokfutása miatt. Az Unió intézményei láthatóan forró krumpliként dobálják az ügyet, mivel ilyenre korábban nem volt még példa, húzzák-nyújtják, ameddig lehet. A jelenlegi horvát uniós elnökség ugyan bejelentette, hogy az idei év első felében »törekedni fognak« a folyamat lezárására, de meglepetés lenne, ha valóban szavazásra tennék végre a jogállamisági kérdést a miniszterek tanácsában. 

Annak idején kevesen voltak nálam elszántabbak és harciasabbak, amikor az Európai Parlament által elfogadott – és általam is megszavazott – jogállamisági jelentés mellett érvelni kellett. Nem volt olyan fideszes és habzó szájjal hazaárulózó közeg, ahova nem mentem volna el és ne szembesítettem volna a hangoskodókat a parlamenti dokumentumban rögzített tételek igazságával. Ebben még az sem tántorított el, amikor fenyegetően felakasztottak egy engem ábrázoló bábut egy fára. Álláspontom nem változott, most is megszavaznám az Orbán-kormány bűneit rögzítő jelentést. Az újabb kirakati vita helyett azonban az eljárás érdemi folytatására és az Orbán-kormánnyal szembeni konklúziók levonására van végre szükség. 

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhetvennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.”