Ha már a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arra a bátor magatartásra határozta el magát, hogy jórészt semmilyen közéleti kérdésben nem nyilatkozik meg (kivétel lombikprogram), legalább lennének ebben következetesek!
Mert lenne ügy bőven! Nemrég Németh Sándor jóganyilatkozatával kapcsolatban szedtem össze, hányszor is emelhetne szót egy keresztény gyülekezet/egyházvezető napjainkban: menekültek éheztetése, családon belüli erőszak, korrupció, elszegényedés, falvak elnéptelenedése, kivándorlás, a jogállam leépülése, a kultúra, a tudomány, a sajtó szabadságának korlátozása, gyermekekkel kapcsolatos helytelen bánásmód (hogy eufemisztikusan fogalmazzak...), klímaváltozás stb. A Püspökkari Konferencia hallgat. De! De ha megszólal egy DK-s politikus, és félreérthető dolgokat mond... Máris megszólal! Mi ehhez képest emberek éheztetése?! Most meg kellett szólalni!...
Meg lehet szólalni, mert félreérthető volt. De nem kell. Különösen akkor nem kell, és akkor inkább visszatetsző, ha a fontos ügyekben az egyház hallgat, csak műbotrányok esetén szólal meg...
Akkor a korrupció mértékéről kifejtett álláspont helyett a jövőben kaphatunk püspökkari megnyilatkozást Schobert Norbert mondataival kapcsolatban is?
Aki ezek után egy hatalmas erkölcsi deficitben létező intézmény erkölcsi állásfoglalására kíváncsi, az itt olvashatja el.”