Át tudom érezni Pokorni magányát

„E sorok írásakor, Jeruzsálem, Auschwitz és Berlin között utazom. Az egykori haláltábor felszabadításáról mindenhol nagyszabású megemlékezések zajlanak. A világ legfontosabb vezetői megrendítő beszédeket tartanak és fogadkoznak, hogy megértették a történelmi leckét. A hallgatók, meg úgy tesznek, mintha elhinnék nekik. Közben hallom és olvasom, hogy mennyien kétkednek Pokorni őszinteségében, és kérnek rajta számon valóban rossz politikai döntéseket. Pokorni könnyeivel és becsületével küszködve vallott nagyapja bestialitásáról és a kanosszát járó politikuson számon kérünk mindent, ami csak az eszünkbe jut. Vajon tényleg azt az embert kell hiteltelennek nevezni, aki a kitörés napja előtt belemondja a kamerákba, hogy »a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt.«? A bűnök kíméletlen megvallása után vajon nem volna-e előre mutatóbb végre az együvé tartozás mikéntjéről gondolkodni? Pokorni érdeme, hogy megnyitotta az ehhez vezető utat. Most az a kérdés, hogy magányosan vágunk-e neki ennek az útnak, vagy végre balról és jobbról is lesznek útitársaink.

***

Mindenképpen igaza volt Kardos Péter főrabbinak, amikor zsinagógai beszédében azt méltatta, hogy hosszú évtizedek óta nem volt példa arra, hogy magyar politikus holokausztot túlélő zsidók előtt nyilvánosan bocsánatot kérjen egy felmenőjének gyilkos-nyilas múltjáért. Miközben az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik, Pokorni talán akaratlanul is, élő botlatókővé manifesztálódott. A tudomány úgy tartja, hogy a kormányoknak nincs lelkiismerete, csak az egyéneknek. De tudjuk, a kormányok emberekből állnak. Ezért bízhatunk abban, hogy egész Európában eljön az idő, amikor a pillanatnyi hatalmi érdekeknél erősebbé válik a lelkiismeret szava, ami arra késztet majd mindenkit, hogy ne csak szép szóvirágokkal, de nyílt meggyőzéssel és erélyes tettekkel bizonyítsák, hogy a modern, 21. századi humánus Európában mindenütt emelt fővel, hitét vállalva és gyakorolva lehet és érdemes majd magyar vagy európai zsidónak lenni.”