Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
Kormányának megbuktatása ellenére a PSD bebizonyította, hogy nem szabad leírni, a tömegbázis megcsappant, de még mindig számottevő.
„Kétségkívül csalódniuk kellett azoknak, akik – éppen Dragnea leültetése okán – úgy gondolták, hogy a szociáldemokraták padlót fogtak, és most megtörténik, amire 30 éve nem volt példa Romániában: elnökjelöltjük nem jut be a második fordulóba. A májusi EP-választáson elszenvedett vereség, Viorica Dăncilă kormányának megbuktatása ellenére a PSD bebizonyította, hogy nem szabad leírni, hiszen a főleg a vidéki lakosságra épülő tömegbázisa megcsappant ugyan, de még mindig számottevő. Éppen ezért az államfőválasztáson előre borítékolható vereség ellenére a bejáratott területi »szavaztatógépezettel« rendelkező szociáldemokraták egyáltalán nem lebecsülendő ellenfélként vágnak neki a jövő évi helyhatósági megmérettetésnek, sőt akár még a parlamentinek is, különösen, ha a PNL-t egy év alatt sokat erodálja a kisebbségi »válságkormányzás«.
A román jelöltek közül Dan Barnáról érdemes még szót ejteni, vitathatatlanul ő számít a vasárnapi megmérettetés vesztesének. Leszereplésének okait nem elég a kampányban elkövetett botlásaival, valamint az uniós források nem rendeltetésszerű felhasználásának gyanújával magyarázni, egyszerűen arról van szó, hogy a PSD-kormány megbuktatásával, mindazonáltal a hatalomra lépés felelősségének elhárításával az USR–PLUS részéről kevésbé hangzottak hitelesen és meggyőzően a harsány rendszerellenes csatakiáltások. A pártszövetségnek mindössze néhány, egyetemi központnak számító nagyvárosban, no, és persze külföldön sikerült legyűrnie a PSD-t, sehol sem aratott diadalt viszont Johannisszal szemben. Még ha a mostani kudarc után Dacian Cioloș veszi is át az irányítást Barnától, a főleg a fiatalok és az értelmiség körében népszerű USR–PLUS-nak leghamarabb az egy év múlva rendezendő parlamenti választáson nyílhat esélye megszorongatni a két nagy politikai tábort, ehhez azonban elengedhetetlenül rendet kell teremtenie a túlságosan széles ideológiai tárházában.
Ugyanakkor nem hagyható szó nélkül a hangját sokadik alkalommal hallató diaszpóra szerepvállalása okán az sem, hogy a román államnak ideje lenne többet is adnia a külföldön élő, szülőföldjükhöz közjogilag is ragaszkodó állampolgárai számára a szavazati jog érvényesítésének megkönnyítésénél.”