Sok történetet hallottam arról, hogy Magyarországot a kilencvenes években más hangulat jellemezte. Tele volt energiával és optimizmussal. Talán azért is, mert volt egy politikai oldalakon átívelő, közös nemzeti célunk: a Európai Uniós tagság. A 2004-es csatlakozásunkkal végre megérkeztünk, visszafordíthatatlanul Európa részévé váltunk.
A mi generációnk életébe viszont újra visszatért a bezártság, a lehetőségek hiánya, az, hogy tehetségünk helyett a politikai kapcsolataink döntenek az előrejutásban. Ez nem Orbán Viktorral kezdődött. Közpolitikai kudarcok sorozata, a rendszerváltás nehéz öröksége, majd a globális pénzügyi összeomlás mind hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz 2010 után le tudja bontani a jogállamot.”