Harc a koncért

„Az a helyzet, hogy az erőviszonyok változása igencsak kedvező helyzetet eredményezett. Ugyanis az eddigi formula szerint a kormánypártoknak nem volt kihívója, ezért súlytalanná vált a verseny, belefértek a kisebb-nagyobb hibák is, mert a győzelem akkor is garantált volt. Az ellenzéknek viszont nem volt semmi esélye, ezért gyakorlatilag azt mondhattak, amit akartak. Így vált számukra a politikacsinálás az esztelen ígéretek és polgárpukkasztó performanszok végtelen tárházává. Elvégre ha nincs esély, akkor a realitás is elveszik. Most azonban fordult a kocka.

Azzal, hogy hatalomhoz jutott az ellenzék, bekopogtatott hozzájuk a felelősség. Megszűnt a következmények nélküli ígérgetés korszaka. Most már nem elég a minden valóságalapot nélkülöző bemondáshalmaz, annál is inkább, mivel a leköszönő városvezetések tekintélyes összegeket hagytak a kasszákban. Most már teljesíteni kell, mert számonkérhetővé váltak. Eddig pufogtathatták a mantrákat, hogy nem kell stadion, meg több pénz menjen erre vagy arra, most azonban már nekik kell irányítani, teljesíteni, eredményt felmutatni. A választás másnapján új időszámítás kezdődött, és abba ezek már nem férnek bele.”