Az ellenfél jelentős előnyt szerzett

„Mostanában többször is elgondolkoztam, hogy a titkosszolgálatok, azon belül pedig kiemelten az elhárítás munkája is alapjaiban változott meg az elmúlt évek során. Régen minden egyszerűbb volt, vagy legalábbis annak tűnt. Egy jól működő elhárítás pontosan tudta a dolgát. Hosszú évek, sokszor évtizedek alatt gondosan feltérképezhette az ellenfeleit, volt idő a kényes, magas fokú szakmai ismereteket kívánó műveletek előkészítésére, végrehajtására, majd az eredmény kiértékelésére. Az ellenérdekelt titkosszolgálatok küzdelmének világában volt valami megnyugtató is. Hiszen, ha ismered az ellenfeled, annak módszereit, eszközrendszerét, stílusát, akkor sokkal nagyobb eséllyel tudsz fellépni ellene.

Néhány évtized alatt teljesen megváltozott a helyzet. Egyre több információ lát napvilágot arról, hogy multinacionális gazdasági csoportok milyen tudatosan építik fel saját, titkos­szolgálati jegyeket mutató szervezeteiket. Ezek pedig már messze túlmutatnak a klasszikus üzleti hírszerzés keretein. Megrendelőik igényeinek megfelelően már országokat, politikai pártokat, vezető politikusokat támadnak. Ezekhez a műveletekhez pedig a klasszikus titkosszolgálati módszereken túllépve egyre inkább használják fel hatékony fegyverként a közösségi médiát, az internet adta új lehetőségeket. Míg régen a nyomtatott média korában egy befolyásolási művelethez sokszor évek munkája kellett, addig ma elég néhány internetes hírportálon keresztül megfuttatni egy álhírt. Mindezen eszközök mellett a régi terminológia szerinti fedővállalkozások is új értelmet nyertek. A múltban az ellenséges hírszerzés egy gazdasági vállalkozás mögé bújva igyekezett bejuttatni kémeit a célország területére, hogy így tudjon szabadabban, a lebukás esélyét csökkentve dolgozni idegen terepen.

Ma már jótékonysági, humanitárius, környezetvédő, extrém kisebbségvédő szervezetek mögé rejtőzve is megjelenhetnek az ellenséges szándékok. Ezeket a szervezeteket a gazdasági érdekcsoportok jóval egyszerűbben, jobban fedve tudják finanszírozni is. Ugyan kit zavarna, ha egy jogvédő szervezet külföldről is kap támogatást? Ha mégis szót emelne ellene valaki, akkor azonnal működésbe lép a közösségi média, és a demokratikus alapjogok elleni támadást vizionálva bizonytalanítja el a kockázatot felismerő szervezetet. Azt hiszem, a nemzeti elhárító szolgálatoknak ez lesz a legnagyobb kihívás a XXI. században. Nézzünk két példát!

Az iszlamista radikális szervezetek felismerték, hogy a klasszikus terrorcsoportok kora lejárt. Egyrészt megteremtették az államszerű működést vagy legalábbis annak az illúzióját. Az Iszlám Állam kísérletét területileg fel lehetett számolni, de a radikális iszlám propagandagépezet olajozottan működik tovább. A közösségi médián keresztül toboroz, radikalizál, terjeszti az iszlám tanokat, viseletet, életformát. Kihasználva a puha célpontokat – különösen Európát –, megkezdte saját politikai szervezeteinek kiépítését, ezzel beépülve az adott ország politikai elitjébe. Már fel sem kapjuk a fejünket azon, ha egy európai nagyváros polgármestere muzulmán, sőt egyes kormányok tagjai között is föltűnnek. A demokrácia szabályait látszólag betartják, de valójában aktív expanziós politikát folytatnak, amivel szemben az elhárítás nehezen talál fogást. A befogadás, a multikulturalizmus rózsaszín fátyla és a PC-beszéd terrorja sem könnyíti meg a helyzetüket.

A másik példát az egyszerűség kedvéért nevezzük Soros-projektnek. Egy nehezen körülhatárolható gazdasági érdekcsoport a rendelkezésére álló tőkével a háta mögött már nem elégszik meg a szimpla üzleti sikerekkel. A még nagyobb profit érdekében igyekszik beépülni a célország politikai vezetésébe, pártokon és politikusokon keresztül befolyást szerezni, amivel tartósan biztosítani tudja a maximális profitot. Mindezen célok eléréséhez sikeresen használják fel a közösségi médiát és a nem kormányzati szervek hálózatát.”