„Kijelenthetjük-e, hogy a függetlenségi törekvésnek éppenséggel jól jön a londoni káosz?
Én ennél óvatosabban fogalmaznék. Az EU elhagyása mindenképpen negatívan érinti majd Skócia lakosságát, így nem állítanám, hogy jól jön, ami Londonban történik. A megállapodás nélküli brexit nagyon hátrányos ránk nézve, de a kilépés önmagában is az. Hogy egy konkrét példát említsek: ötmilliós lakosságú ország vagyunk, folyamatosan csökkenő népességgel, így akarva-akaratlanul is függünk az unióban biztosított mozgásszabadságtól és az ide érkező európaiak számától. Azt viszont meg kell hagyni, hogy ami most történik, az egészen drámai módon szemlélteti, miért Európában, nem pedig az Egyesült Királyságban van a helyünk. A 2014-es függetlenségi népszavazáskor például az egyik legmeghatározóbb érv az volt, hogy szuverén államként egyszerre csak nem lennénk az EU tagjai. Azok az emberek, akik öt évvel ezelőtt így érveltek, most kirángatnak bennünket az unióból.
Akár David Cameronról, az akkori brit miniszterelnökről is beszélhetne így. Olvasta a nemrég megjelent önéletrajzi könyvét?
Nem, és őszintén szólva nem is nagyon érdekel. De hallottam, hogyan ír a 2014-es függetlenségi törekvésről és arról, mit tett ennek megállítása érdekében. Aligha meglepő információk ezek.
Pontosan mekkora beleszólásuk van a brexit alakulásába?
Magam is ott ültem a Downing Street-i miniszterelnöki hivatalban, amikor megígérték, hogy rálátásunk lesz a kilépési tárgyalásokra. Persze csak olyan mértékben, amennyire azt az átruházott hatáskörök Skócia esetében megengedik. Az ígéret sosem teljesült. Sőt a kilépés elindításáról és a kritikus 50. cikkely aktiválásáról szóló határozatot sem kaptuk kézhez. Nagy probléma, hogy a londoni kormány finoman szólva sem stabil: a brexitfolyamat kezdete óta már a harmadik felállásban dolgozik. Ha úgy tetszik, harmadszor futunk neki újra az egésznek. Tizennyolc hónappal ezelőtt egyezség született arról, hogy a kilépési tárgyalások második szakaszára megpróbáljuk majd erősíteni a kormányközi együttműködést. Ebből sem lett semmi. Mára teljesen megszűnt a bizalom London és Edinburgh között.”