Kötcse nem Magyarország közepe

„Kevés olyan kistelepülés van az országban, ahova három miniszterelnök is kötődik.

Antall József miniszterelnök sokadik felmenői telepítették be a térséget a XVIII. század közepén hesseni németekkel és szervezték újjá a környék életét. A volt miniszterelnök fia, Péter és családja sok éve visszavásárolta a család egykori kúriáját, korábban aktívan jelen voltak a falu életében, mostanában csendesebbek. Itt élnek méltóságteljes távolságban.

Én tíz éve félig-meddig ideköltöztem. Hogy miért, az hosszú történet. Most csak annyit, hogy a lovaglásnak és egy régi barátságnak volt ebben döntő szerepe. A házat amelyben lakunk Kerkápolyi Károly építette vagy kétszáznegyven éve, hivatalosan egy későbbi tulajdonos, Unger Géza nevét viseli. Az elmúlt évek visszafogott átalakításai ránk szabták ezt a régi épületet. Meg összenőttünk a faluval. Mostanra benne élek a hétköznapokban, nyáron rövidnadrágosan, kinyúlt pólóban, boltba járva, szomszédolva.

A mostani miniszterelnök is idejön évente egyszer-kétszer. Biztonságiak és NER-emberek kísérik. Nagy sátor, zárt körben elmondott beszéd, kézfogások, hátlapogatás. Egy napra megszállt falu, a focipályán autók tolonganak. A falut még nem látta. Még nem sétált a Magyar utcában, nem nézte meg a zsidó temetőt, nem ugrott be a kocsmába, nem találkozott a helyiekkel. Jön és megy. Ja! Ez a Dobozy kúriáként emlegetett ház tőlünk vagy 150 méterre van, a kötcsei monográfia Kiss Ödön kúriájaként írja le.

Kötcse nem Magyarország közepe. De találkozási pontja három különböző mai közéleti felfogásnak. Mindenki hozza a maga formáját, kultúráját. Bizonyára így van ez jól.

(Sorrendben: Antall kúria, Kiss Ödön, ma Dobozy kúria ahol a kötcsei pikniket tartják, az utolsó Unger Géza kuriaja, ami a most a mi házunk.)”