Dédanyám titkai és a múltunk, amelynek a jelen és a jövő kihívásaira is vannak válaszai

2019. augusztus 12. 20:34

Tényleg abszurd dolog lenne tanulni a múltból?

2019. augusztus 12. 20:34
Szűcs Zoltán Gábor
Mérce

„S ha talán nem reménytelen bíznunk abban, hogy az orvostudomány az antibiotikumok korának vége után is talál majd megoldást az új generációs fertőzésekre és a klímakatasztrófa okozta új egészségügyi kihívásokra, érdemes arra gondolni, hogy a dédszüleink és nagyszüleink korának gyerekei még gyakorlatilag bármibe belehalhattak gyerekként, s gyakran bele is haltak.

Elgondolkodtató az is, hogy bár dédszüleim hajdani lakóhelyeinek kisebb része áll ma már csak, de ez a múlt szintén nem is olyan távoli. A ma sokak által nem ok nélkül kritizált panelek a 60-as évek második felétől tömegek számára kínáltak valóságos civilizációs ugrást és egészségesebb, biztonságosabb lakókörnyezetet. És ez nem 100 éve történt: az utolsó lakótelepeket a 80-as évek legvégén adták csak át. Napjaink mélyülő lakhatási válságának egyik fő pedig tanulsága az, hogy az idő kereke igenis visszafordítható ezen a téren is.

Miért is meséltem el mindezt? Egyrészt, mert ma divat a múltat a Downtown Abbey nosztalgikus fénytörésében szemlélni, másrészt, mert a jövő kihívásait emlegetőkre sokszor sütik rá azt a bélyeget, hogy feleslegesen keltenek hisztériát a világvége várásukkal. Holott a múlt, a mi múltunk, amelynek az iskolai történelemkönyvekben nem túl nagy szerep jut, a velünk élő vagy elfeledett hétköznapi világ története, saját szüleink, nagyszüleink, dédszüleink világa a nosztalgikus giccsnél sokkal jobban emlékeztet azokra a jóslatokra, amelyek a jelenlegi világ végével fenyegetnek.

És ez a múlt sokkal többet elárul azokról a konkrét kihívásokról is, amelyekkel szembe kell majd néznünk. Csak egy példát hadd mondjak zárásul: néha eszembe jut, hogy, ha létezne ma európai szociáldemokrácia, minden bizonnyal a bevándorlók pártja lenne és nem egy cél és értelem nélkül vergődő, szavazatmaximalizálásra törekvő mérsékelt néppárt. Hiszen a régi munkásság is nagyrészt a vidékről nagyvárosokba, egyik országból a másikba migráló, lehetetlen körülmények között élő, korlátozott vagy semmilyen politikai joggal nem rendelkező emberekből toborzódott, és a munkásmozgalom nekik ígért értelmesebb, emberhez méltóbb életet. Tényleg abszurd dolog lenne tanulni a múltból?”

Összesen 23 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2019. augusztus 13. 11:04
A cikk linkje: https://merce.hu/2019/08/10/dedanyam-titkai-es-a-multunk-amelynek-a-jelen-es-a-jovo-kihivasaira-is-vannak-valaszai/ - érdekes, mesélgetős, sztorizós szöveg, érdemes elolvasni.
OberEnnsinnen
2019. augusztus 13. 07:26
"a régi munkásság is nagyrészt a vidékről nagyvárosokba, egyik országból a másikba migráló, emberekből toborzódott, " Igen. És ezek a vidéki "migránsok" közös ismertetőjele volt: mindegyik homlokon b.szta magát a gereblye nyelével. Olyat, hogy kasza, kapa, villa életében nem látott, nemhogy használta volna őket, napi 10-12 órában. Bsszátok meg az MTA TK tudományotokat, te barom arc Szűcs Zoltán Gábor. Szűcs Zoltán Gábor | MTA TK Társadalomtudományi Kutatóközpont Szűcs Zoltán Gábor, te állat...
IV. Fawkes
2019. augusztus 13. 05:24
Szűcs Zoltán Gábor MTA TK PTI Demokrácia- és Politikaelméleti Osztály Ez az elméleti komcsi a legszebb példa arra, hogy milyen dohos alakok bújnak meg az Akadémián. Ez egy lehegesztett hajókofferban ül, és semmit nem érzékel a világból. Zagyva lázálmokat szövöget valami XIX. századi stílusú forradalmakról meg a dédanyja keservéről, miközben felnyalja az adófizetők által neki nyújtott fizetségét..
IV. Fawkes
2019. augusztus 13. 05:18
Ki volt a te dédanyád? Róza Luxemburg?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!