Ki a magyar? Ki a normális?

„A probléma egyrészt abban áll, hogy a családalapítást támogató kedvezmények Magyarországon sem állnak mindenki rendelkezésére, mert a kormány tudatosan oly módon vezette be ezeket, hogy a szegényebbek ne férhessenek hozzájuk. A másik gond, amikor az ilyen kijelentések a magyarsághoz tartozásról, a »jó magyar« fogalmáról szóló ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásokkal kapcsolódnak össze. Márpedig Kövér az egyik fő tudora annak, hogy leszögezze, ki jó magyar és ki a nem jó magyar, vagy nem is magyar. Az ilyesfajta megkülönböztetés, pontosabban az efféle megkülönböztetésre igényelt hatalom az, ami visszatetszést vált ki. Arról nem szólva, hogy a Fidesz-szótár szerint »a nemzet ügye iránti elkötelezettség« a Fidesz támogatásával azonos, hiszen aki a kormánypárttól eltérően értelmezi a nemzeti érdeket, netán olyan balgaságokkal áll elő, mint egyetemes emberi jogok, meg irgalom és emberség gyakorlati alkalmazása, az a nemzeti ügyön és a nemzeten kívül találja magát. Az a minimum, hogy visszakézből lehazaárulózzák.

Éppen ezért nem a szövegkörnyezetből való kiragadás a gond – újra hangsúlyozzuk, Kövért az MTI idézte –, hanem maga a szöveg. Vagy, úgy is mondhatnánk, Kövér maga a szövegkörnyezet, amiből egyébként valóban jó lenne magunkat kiragadni.

Például azért, mert akkor nem lenne magától értetődő, hogy egy közjogi méltóság, miként azt néhány hónapja Kövér tette, egyes tisztességes honpolgárokat már nemcsak a magyarságból, hanem a normalitás tartományából is kiűzni próbál. Mit tegyünk, ha egyszer ehhez is ért? Emlékezetes, Kövér egy lakossági fórumon a gyermeket örökbe fogadni kívánó azonos nemű párokat a pedofilokhoz hasonlította. A normalitás jegyében megfogalmazott képzettársítás alapja az volt, hogy Kövér szerint a meleg szülők személyes vágyaikat elégítik ki az örökbefogadott gyerek révén, és ez, szintén szerinte, éppen annyira önző gondolat, mint amikor a pedofilok elégítik ki aljas és beteg vágyaikat.”