Pető Ivánék máig nem felejtik el, hogy átláttak rajtuk

„Hálát adhatunk a rendszerváltozásra áhítozó magyarok bölcsességének, hogy anno Antall József kulcspozícióba emelésével megakadályozta az SZDSZ kormányzati szerepbe kerülését. A változásban reménykedő egykori szavazóknak ugyanis legfeljebb csak sejtésük lehetett arról, hogy a szabad demokraták harsány antikommunizmusa mögött aljas csapda húzódik.

Ám Antall József szűk körben már akkor elmondta a szabad demokratákkal kapcsolatos kormányfői ars poeticáját, amely egyszerűen így hangzik: megakadályozni, hogy ezek a gengszterek hatalomra kerüljenek.

S hogy milyen fontos volt az egykori kormányfő akkori szembenállása a látszólag szintén a pluralista világért küzdő szabad demokratákkal, annak harminc évvel később is ékes bizonyítékát adja az egykori SZDSZ-elnök, Pető Iván minapi nyilatkozata (168 Óra). Petőnek ugyanis még emberöltőnyi távlatból sem jut eszébe töredelmesen bocsánatot kérni pártja akkori hazug magatartásáért, holott ma már többé-kevésbé vita nélkül elfogadott álláspont, hogy ennek a hangos látszatellenzéki magatartásnak mi volt a politikai célja.

Titokban szövetkezni az állampárt utódjával, közösen alakítani át kvázi demokratikussá a politika szemétdombjára küldött kommunista világot, használva ugyanazt a hatalmi hálózatot, amely a diktatúrában működött. Ennek megakadályozására kellett Antall József, aki az akkori politikusi garnitúrából szinte egyedüliként volt alkalmas ennek a veszélynek legalább a kezdeti négy éven keresztül tartó elhárítására.

Persze ahogy az SZDSZ 1990 táján, úgy Pető Iván ma is gátlástalanul valótlant állít az akkori viszonyokról. Szerinte ugyanis: »Minden körülmény azt sugallta, hogy a magyarok liberális demokráciában akarnak élni. Mára kiderült, hogy ez illúzió volt.«

Ez a sunyi liberális álláspont azt érzékelteti, hogy a mucsai magyarok elutasítják a működő nyugati mintákat. Pető még most is leplezi, hogy a »liberális demokrácia« Magyarországon nem más, mint az SZDSZ és a régi komcsik, az MSZP összefogásával megvalósuló látszatdemokrácia, amely ragyogóan beilleszthető lett volna Nyugat-Európa liberális demokráciájába.”