Illiberális Amerika: az identitáspolitika ámokfutása

„Ez a kategóriába sorolás az, amit identitáspolitikának neveznek. Az egyént nem tettei alapján ítélik meg, hanem neme, faji hovatartozása, származása alapján. Azonban ha az embert nem saját tettei alapján ítélik meg, akkor gyakorlatilag megfosztják az egyéniségétől, beleteszik egy dobozba, amiből aztán nem engedik ki, mert a véleménye nem lehet releváns, ha nem a megfelelő címkék vannak a dobozon.

Például divatos kifejezéssé vált Amerikában a »white privilege« (fehér privilégium) kifejezés, ami azt állítja, hogy minden fehér ember nagyobb előnnyel indul, mint valaki, akinek sötétebb a bőre. A Buzzfeeden még kvízt is kitölthetsz, hogy ellenőrizd, mennyire vagy kivételezett.

Ben Shaprio egy egyetemi előadásán így fogalmazott erről a kifejezésről: »A fehér privilégium arra jó, hogy elnémítsanak mindenkit, aki nem színes bőrű, ez egy bullshit balos kifejezés, ami azt jelenti, hogy fogd be, a véleményed nem számít, ha nem vagy kisebbség tagja.«

Sok pusztító ideológia épült már arra, hogy talált magának egy »elnyomó« csoportot. Az ideológia értelmezésében ez a csoport a történelem során elnyomott mindenkit, és emiatt a múltbéli elnyomás miatt kell őket ma megbüntetni. A büntetést pedig mindig azok végezték, akik történelmi áldozatnak tekintették magukat.

Ma a kritikai elméleteken felnőtt nemzedékek sokszor úgy közelítik meg az amerikai társadalmat, mintha az a fehér férfiak uralmának terméke lenne. Ez egy kidolgozott szociológiai elmélet, amiről bestsellert is írt Robin DiAngelo, a Washington Egyetem tanára White Fragility (Fehér törékenység) címmel.”