Hogyan éljük túl a következő 15 évet Orbánnal?

„Nemrég behatóan foglalkoztunk a Kövér doktor által világszínvonalúnak nevezett magyar egészségügy messze földön irigyelt vívmányával: a kórházakban tapasztalható 35 fok feletti hőséggel, amely kedvezőbb feltételeket biztosít a kórokozók szaporodásának, mint Polt Péter ügyészsége a nemzeti burzsoázia megteremtésének. Azóta két dolog történt. A Kórházszövetség közzétett egy felmérést, eszerint a műtők harmadában (!) nem lehet garantálni a fertőzések elkerülése szempontjából optimális hőmérsékletet a nyári időszakban, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ezekben az ispotályokban nincsen léghűtő berendezés, vagy ha van, akkor nem működik.

Az elmúlt napok másik fejleménye, amit az összes verejtékében fürdő sebész megkönnyebbülten vett tudomásul: a miniszterelnök akkora összeget ajándékozott a saját református gyülekezetének a személyes vagyonából az állami költségvetésből, amelyből mintegy húsz kórházi műtő klimatizálását oldhatta volna meg, amennyiben a svábhegyi kereszténymentés helyett a betegellátás biztonságának növeléséből óhajtana politikai terméket faragni.

Az anyagi fedezet – mint látjuk – megvan rá. Ily módon az pusztán döntés (ők úgy mondják: akarat) kérdése, hogy további negyven műtőben megszüntetik a fertőzésveszélyt a léghűtő berendezések beszerelésével, avagy ezt a pénzt inkább odaadják a kormány pacaltagozatát képviselő Német Szilárd birkózóalapítványának.

Döntöttek: inkább odaadják.

Egy régi félreértés miatt, némely bölcselkedők az ilyen összevetéseket demagógiának tartják (főleg amíg mások gyerekeit hűtik jeges ruhával az operáció alatt), őket emlékeztetjük az adóztató-újraelosztó állam alapvető szabályaira: 1. a költségvetés véges, 2. egyetlen forintot sem lehet két különböző célra elkölteni. Ebből az a nyilvánvaló, mégis félvállról vett igazság következik, hogy amit a miniszterfeleség szépségversenyére fizetnek ki, azt nem tudják a műtők hűtésére fordítani. A kettő közti választást hívjuk kormányzásnak. Azt az értékrendet pedig, amely az efféle dilemmáknál irányt mutat: politikai világnézetnek vagy erkölcsi meggyőződésnek.”