Jó okunk van például arra, hogy előítéletesek legyünk a baloldaliakkal szemben.
„Az előítéletesség megvéd minket a politikában is. Jó okunk van például arra, hogy előítéletesek legyünk a baloldaliakkal szemben, mert amikor csak tehetik, rárontanak a nemzetükre.
Az, hogy előítéletes vagyok a baloldali politikusokkal szemben, az nem az én hibám, hanem az övék. Tettek érte eleget.
Akik csonkítani és persze szankcionálni akarják az előítéletességet, azok persze azt hirdetik (szintén előítélettel): a más szép; az idegen szép; a sérült is szép, de annak még kötelességünk is segíteni, akár a magunk kárán is. Csakhogy az idegen, a más – még ha szép is – lehet veszélyes.
Ez a másságot és idegeneket szélsőségesen elfogadó ideológia azért nem tartható, mert felszámolja a meglévő kultúrákat, szabályokat, életmódot, amik épp a biztonságot és a stabilitást hivatottak szolgálni. Maradva az előző politikai példánál, ha baloldaliak kerülnek kormányra, akkor megemelik az adókat, elveszik a családi adókedvezményt, kiszolgálják az idegen érdekeket, úgy táncolnak, ahogy Moszkva vagy Brüsszel fütyül.
Jó okunk van tehát ragaszkodni az előítéletességhez. Az előítéletesség ugyanis megvéd.
Legyen szó sötétben mögöttünk csoszogó csuklyás alakokról, baloldali politikusok ármánykodásáról, egy idegen kultúra betöréséről. Az előítéletesség azt jelenti: jobb félni, mint megijedni, tehát óvatosságra int és összezár. Ami egy krízishelyzetben kulcsfontosságú. Az egyik legkonstruktívabb megküzdési stratégia (persze, ha erőszakmentesen történik), és mint ilyen: legyünk büszkék rá!”
A baloldal feladata most a társadalmiság tapasztalatának visszaadása: olyan ellenhegemonikus intézmények, közösségek és gyakorlatok lassú építése, amelyek puszta létükkel bizonyítják, hogy van alternatíva.
Most kinevezték a legmagasabb szakmai vezetőnek, amihez gratuláltam neki. Nem lesz egyszerű dolga, prés alatt lesz.
A jobboldali populizmus guruja szerint mind a baloldal, mind a jobboldal alapvető változásban van.
Kedves Németh Zsolt! Orbán Viktor leszerepelt, már nem fog talpra állni. Mit vártok tőle?
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Az eredmény egyértelmű.
Az ember a teremtéssel, „vagyis az emberi közösséggel és a természettel szemben teremtői magatartásra kötelezett, ami eleve kizár minden romboló cselekedetet. Ha az ember hű marad e rendeltetéséhez, általa valódi, aktív világszentelés megy végbe.”
