A szervilizmus diszkrét bája

„Nem várom el egy nevében független szakmai és érdekképviseleti szervtől, hogy a zaporozsjei kozákok modorában írjon levelet a magyar kormánynak. Azt sem, hogy az ellenzék diktálja a közleményeit. Az én szememben azzal is hiteltelenné válna. Pont azt várom el, hogy független legyen, szakmai és érdekképviseleti. A függetlenségbe pedig nem fér bele a kormánypropaganda terjesztése.

Autistát nevelő szülőként és volt lakóotthoni gondozóként igen nehéz bedőlnöm az afféle terelésnek, amely úgy tesz, mintha az otthonápolási díjjal (gyod – gyermekek otthongondozási díja) kapcsolatban továbbra is fennálló követeléseknek nem lenne alapjuk és azok mögött pusztán kormányellenes hangulatkeltés állna. Annál is inkább, mert a kormány már két ízben is így reagált az érintett családok követeléseire, hogy nem sokkal később engedjen, és onnantól úgy tegyen, mintha eleve a saját ötlete lett volna. Az elmúlt év tanulsága, hogy nem szabad engedni a nyomásból, mégis vannak, akik ezt a tanulságot nem vonták le, és az érintettek részéről válogatott biodíszletként bólogatják végig az Emmi államtitkárának azon sajtótájékoztatóját, amelyen az végig az ellenzékre mutogatva hárít.

Az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ), amely saját megfogalmazásában „30 éve a mindenkori kormány együttműködő civil partnereként kívánja képviselni a hazánkban élő autista emberek érdekeit” bizonyságát adta annak, hogy valóban a kormány együttműködő partnere kíván lenni. Másképp nem lehet értelmezni azt, hogy csitítja azokat a szülőket, akik egységes fellépéssel elérték, hogy a kormány részben rendezze az ápolási díjak rendszerét, ám annak további kiterjesztését követelik. Ahogy azt sem lehet értelmezni, hogy a kormány gondolja át azt a pontozási rendszert, amely többeket – akik eddig megkapták – kizárhat a kedvezményezettek köréből, és amellyel kapcsolatban Székely László alapjogi biztos is megalapozottnak tartja a gyanút, hogy az alapjogokat sérthet.”